Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pontyfélék családja – Cyprinidae
gazdag, tiszta vizet. Ha e feltétel biztosított, kisebb hegyvidéki tavakban is jelentős állománya alakulhat ki. Az életfeltételeinek megfelelő vizekben hazánkban is mindenütt megtalálható. A tavi populáció tipikus példája a tapolcai Malomtó fürge cselle („csetri”) állománya. Ivarérettségét kétéves korában éri el. Ilyenkor csapatostul indul a patakok felsőbb szakaszán lévő ívóhelyekre. Az egész éven át tavakban élő populációk is a patakokba vonulnak. Május-júniusban, 15 °C feletti vízhőmérsékletnél ívik. Egyes hideg vizű patakokban ez áthúzódhat júliusra is. Nagy csapatokban, szabadon ívik sodrásos, de 10—15 cm-nél nem mélyebb, köves aljzatú patakszakaszokon. Egy-egy nőstény 200— 1000 db ikrát érlel, melyet egyszerre rak le. Az ikraszemek 1,5 mm-es átmérőjűek, ragadósak. Lerakásuk után a meder köveire tapadnak. A lárvák a víz hőmérsékletétől függően 3—6 nap alatt kelnek ki. Azonnal lehullanak a kövek közötti üregekbe, és ott fekszenek a szikzacskó teljes felszívódásáig. A kikelő lárvák 4,5 mm, önállóan táplálkozásra való áttérésükkor viszont már 8 mm hosszúak (Balon 1967a)*. A fürge cselle ivadéka gyorsan növekszik még az egészen hideg vizű hegyipatakokban is. A kezdeti planktonfogyasztás után hamar rátér a felnőtt állatok vegyes étrendjére. Táplálékát egész napon át, nyüzsgő csapatokban keresi, melyek azonban kisebbek, mint az ívás előtt kialakuló rajok. Óvatos hal, a legkisebb veszélyre szétrebben a csapat, s tagjai a meder kövei közt keresnek menedéket. Változatos táplálékbázist képes hasznosítani. Kedvenc eledelét a meder köveinek élőbevonatában található, apró rovarlárvák képezik. Miközben azokat kicsipkedi, jelentős mennyiségű algát is elfogyaszt. Az alsóbbrendű rákok közül a keményebb vázúakat sem veti meg. Azonnal lecsap a vízfelszínre hulló rovarokra. Az adott környezeti viszonyok döntik el, hogy a felsorolt táplálékok közül melyik játszik fő szerepet. Ha teheti, más halfajok ikráját is megdézsmálja. Érdemes megemlíteni ezzel kapcsolatban Wiesinger (1959) megfigyelését. A Petényi-márna akváriumi ívása után tapasztalta a csellék mohó ikrafalatozását, majd néhány nap múlva a halak elpusztulását, feltehetően a mérgező ikrától. Rövid életű, legfeljebb ötéves kort megérő halfaj. Maximális testhossza 12 cm. HASZNOSÍTÁS Tipikus élőhelyén általában nagy tömegben fordul elő. Ha az adott vízterület halászatilag hasznosított, a fürge cselle állomány fontos, korántsem elhanyagolható szerepet játszik. Menyhalak, nagyobb sebes pisztrángok és domolykók szívesen megdézsmálják a fürge cselle rajokat. A gazdaságilag hasznosított halfajok ivadékának viszont komoly táplálékkonkurense a nagy számú, ugyancsak életrevaló fürge cselle. Ikrafogyasztásával nem tud jelentős gazdasági kárt okozni. Kis termete, kesernyés húsa miatt jelentősebb mennyiségben nálunk sohasem került emberi fogyasztásra. Egyedül Herman Ottó (1887)* említi, hogy a cigányság egykoron fogyasztotta. Érdekes azonban, hogy Németország egyes vidékein ínyenc csemegének tekintik. Fogyasztják a Szovjetunió európai területének északi részén és Szibériában is. Az utóbbi helyen sűrű húzóhálóval és vesszővarsával halásszák. Horgászati jelentősége csekély. Igen jó csalihal a pisztrángfélék horgászatához, de a külföldi szak- irodalom más ragadozók, így a fogasüllő és a sügér fogásához is ajánlja. Ahol beszerezhető, érdemes megpróbálni. Horogra tűzve szívós, sokáig életben marad, élénk mozgásával felhívja magára a ragadozók figyelmét. Ideális akváriumi hal. Kisebb csapata jól megvan egy 50—60 literes medencében, vagy akár más halfajok társaságában egy nagyobb akváriumban. Nem feltétlenül szükséges természetes élőhelyhez hasonló hűvös víz biztosítása, hozzászoktatható a fűtött akváriumhoz is. Ilyenkor azonban fokozottan figyelemmel kell lenni oxigénigényére. Akváriumi tenyésztése sem nehéz feladat. Könnyű akváriumi tartása, fejlett érzékszervei és tanulóképessége miatt gyakran használják kísérleti állatként etológiái és toxikológiai vizsgálatokban. A BÁLIN Aspius aspius L. Egyéb nevei: baing(!), baksa, bálind(t), balinkeszeg, ballin, bőin, bolyin, bucó(!), bucükeszeg, csabak(l), csereőn, fenekeszeg, fenékkeszeg, hászkeszeg, jászkeszeg, kapókeszeg, nagypénteki hal, nagy szélhal, nyilkeszeg, őn, őnborjú, őnhal, őnkeszeg, őny(hal), pólind, ragadozó küsz, ragadozó őn, szellőkeszeg, táncos őn, torzsáskeszeg, vadászkeszeg, vezérhal, villámkeszeg, vízenjáró hal. (15. színes ábra) 73
