Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Naphalfélék családja – Centrarchidae
ban mindenütt megtalálható felszólítások e halfaj „kipusztítására”. Táplálékhalként nemes ragadozóink számára kiegészítő jelentőségű. Eltérő élőhelyük következtében a fogassüllő és a harcsa csak ritkán fogyasztja, nagyobb mennyiségű naphal legfeljebb a csuka és az angolna áldozatává válhat. Halászat tárgyát nálunk nem képezi. Húsa ízletes ugyan, de apró termete és nehéz tisztítása miatt nem fogyasztják. Kifejezetten naphalra sehol sem horgásznak, a gilisztával csalizott úszó készségek alkalmi zsákmánya. Akváriumi tartásával érdemes megpróbálkozni. Fűtést nem igényel, csupán tiszta, jól benövényesí- tett akváriumot és eleven táplálékot (tubifex, apró giliszta). Ahhoz, hogy érdekes magatartásukat, esetleg nászukat és ivadékgondozásukat is megfigyelhessük, kisebb csapatukat célszerű külön akváriumban — más halfajok nélkül — tartani. A PISZTRÁNGSÜGÉR Micropterus salmoides Lacépéde Egyéb nevei: (észak)-amerikai pisztrángsügér, fekete sügér, nagyszájú sügér. (50. színes ábra) LEÍRÁS Teste közepesen magas, a fej viszonylag nagy. Nagy méretű ragadozószája a szem hátsó szélének vonalán túl ér. Pikkelyei aprók, a fej egy részét és a kopoltyúfedőket is beborítják. Az oldalvonal mentén a pikkelyek száma 57—68, az oldalvonal fölött 7—8, alatta 17—20 pikkelysor található. Hátúszójának alapja hosszú, maga az úszó jellegzetesen összetett; egy elülső kemény, tüskés és egy lágy hátsó részből áll. A két részt csak egy alacsony hártya köti össze. Nagy farokúszója csak enyhén bemetszett. E két úszó egyébként szürkés színezetű, míg a többi úszó sárga. A hasúszók közvetlenül a mellúszók alatt találhatók. Háta sötét zöldesbarna, oldalai a környezeti viszonyoktól függően változó színezetűek, rendszerint olajzöldek, aranyos csillogással. A has sárgásfehér. Az ivadék oldalait egy szabálytalan fekete foltokból álló sáv díszíti, amely később fokozatosan eltűnik. ELTERJEDÉS Eredeti előfordulási területét Észak-Amerika keleti és középső részének vizei képezik, a Nagy-tavaktól délre a Mexikói-öbölig és Floridáig. Telepítések következtében napjainkban az Egyesült Államok minden vidékén megtalálható, de az így kialakult állományok egymástól általában elszigeteltek (Robbins és McCrimmon 1974). Gazdasági értéke miatt a világ számos részén akklimatizálták, így Brazíliában, a Fülöp-szigeteken, Hong-Kongban, Dél-Af- rikában és Európában. Európai akklimatizálása — a törpeharcsáéhoz hasonlóan — Max Borne nevéhez fűződik. Az 1883-as németországi importból életben maradt és 1885-ben továbbtenyésztett 10 példánytól származnak a szórványosan, lényegében egész Európában megtalálható pisztrángsügérek. Jelentősebb állomány földrészünkön Spanyol- országban, Dél-Franciaországban és Angliában alakult ki. Észak-Amerikában a halbiológusok két alfaját különböztetik meg; az északit (M. s. salmoides) és a floridait (M. s. floridanus) (Bailey és Hubbs 1949; Heidinger 1976). Az Európába telepített pisztrángsügérek az északi alfajhoz tartoznak, begyűjtésük New York környékén történt. A Felvidéken, majd Somogysárdon kezdtek foglalkozni a pisztrángsügér tógazdasági tenyésztésével. 1909-ben kikerült a Balatonba, majd néhány év után a Dunában és a Drávában is megjelent (Vutskits 1913). Az azóta eltelt időben hazánk számos vizébe telepítették, elsősorban sporthorgászati célból, kevés sikerrel. Előfordul az egész országban, de önfenntartó állománya csak a hőerőművek hűtőtavaiban, néhány bányatóban (gyékényesi, pi- lisvörösvári, nyéki bányatavak) és a Kiskunság csatornarendszerében alakult ki. BIOLÓGIA Tipikus élőhelyét a nem túl mély, jól felmelegedő tavak és a lassú folyóvizek képezik. Fiatal korban kedveli a dús növényzetet, de a szaporodási időszaktól eltekintve nincsenek különösebb környezeti igényei. A 30 °C-ot meghaladó hőmérsékletű vízben is jól érzi magát, kísérleti körülmények közt még az 1,5 mg/1 értékre süllyedő oxigéntartalmat is elviselte. Ivarérettségét hároméves korában éri el. ívási ideje nálunk rendszerint májusban van. A tejes sekély vizű (30—130 cm), kemény aljzatú, védett helyen kezdi el fészkét építeni, mihelyt a víz 16 °C-ra 162
