Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Naphalfélék családja – Centrarchidae
melegszik fel. A fészek egy 60—90 cm-es átmérőjű gödör, amely legfeljebb arasznyi mélységű. Ennek elkészítése során a hím csak a talajt szórja ki, a gyökereket, keményebb növényi maradványokat a fészken belül hagyja. Az elkészült ívóhelyet ádázán védi minden betolakodóval szemben. A naphalhoz hasonlóan a pisztrángsügér is kolóniákban ívik, a fészkek egymáshoz közel helyezkednek el. 18— 20 °C hőmérsékleten kezdődik a nász. A nőstény ikráit több részletben rakja le, általában több fészket is végigjárva. Éppen ezért a fészkenkénti ikraszám igen változó. Egy-egy nőstény, testnagyságától függően, 1000—10000 ikrát rak le. Egy-egy tejes több ívási aktusban is részt vehet a szezon során. Nagyobb testű ikrásoknál is megfigyeltek már kétszeri ívást, különösen akkor, ha az első ívást a víz hirtelen lehűlése, majd gyors felmelegedése követte. A sárga, erősen ragadós ikraszemek 1,4—1,8 mm átmérőjűek. Kelésükhöz 2—3 napra van szükség. A gödörben fekvő vagy gyökerekre tapadt ikrát a hím oltalmazza, de a kikelő lárvák száma minden igyekezete ellenére általában alacsony. Ennek oka, hogy a pisztrángsügér ikrája rendkívül érzékeny a víz hullámzására, hőmésékleti változásaira. Hazai viszonyok közt rendszerint jelentkeznek a káros hőingadozások, melyek csak az erőművi hűtővíz-tározókban mérséklődnek. Érthetővé teszi ez, hogy a pisztrángsügér igazán csak ilyen vizekben tudott meghonosodni. Laurence (1969) szerint 20 °C-on, az ikra termékenyüléstől számítva 192 óra elteltével alakul ki a lárva szája, 240 óra elteltével a lárva szabadon úszik, 312 óra múlva pedig a szikzacskó is felszívódik. Az önálló táplálékszerzésre induló — kb. 6 mm-es hosszúságú — apróságok csapatba verődnek, melyet egy ideig még az apa terelget. Az ívóhelyek közvetlen körzetében keresik táplálékukat a kolóniában napvilágot látott pisztrángsügérek. így viszonylag nagy állománysűrűség alakul ki, melynek negatív következményei érthetők. Nagy mennyiségű planktonokra van szükség ahhoz, hogy az igen falánk ivadék jelentősebb számban maradjon életben. A viszonylag hamar jelentkező kannibalizmus még tovább ritkítja soraikat. Az ivadék a planktonfogyasztásról 25—40 mm- es nagyság elérésekor áttér a vegyes táplálékra, amelyben a rovarlárvák játszák a legfontosabb sze63. ábra: A pisztrángsügér ivadékkori mintázata repet. Az apró halak a kb. 50 mm-es pisztrángsü- gér-ivadék étrendjében jelennek meg. A kifejlett pisztrángsügérek 5—6 egyedből álló kis csapatokban keresik táplálékukat, reggel és este a víz felszínén, egyébként a mélyebb rétegekben és a fenéken. Az adott vízterület táplálékkészletéhez jól alkalmazkodnak, hol a gerinctelen fauna, hol a halivadék játszik főszerepet. Kedvenc csemegéjüket képezik a békák, ebihalak és a nagyobb testű rákok is. Hazánkban Molnár és Tölg (1962) röntgenoló- giai módszerrel vizsgálta a pisztrángsügér emésztését. A vizsgált 250—270 mm-es állatokat küsszel etették és 5, 10, 15, 20, valamint 25 °C hőmérsékleten sorrendben 110, 50, 37, 24 és 19 óra alatt tapasztalták a gyomortartalom ürülését. Növekedési ütemét természetes vizeinkben eddig nem vizsgálták. Pénzes és Tölg (1977)* tájékoztató adatai szerint az 1. évben 10—15, a 2. évben 25—32, a 4. évben 28—40, az 5. évben pedig 38— 50 cm hosszúságot ér el. A rendelkezésre álló bőséges észak-amerikai adat (pl. Heidinger 1976) idézése az eltérő környezeti viszonyok következtében nem célszerű. Nálunk 2—3 kg-os, Észak-Amerikában egyes példányok 10 kg-os súlyt is elérnek. Az ikrások általában nagyobb termetűek a tejeseknél. HASZNOSÍTÁS A természetes állományutánpótlás bizonytalansága, szórványos elterjedése miatt természetes vízi halászaink zsákmányában csak alkalomszerűen szerepel. A horgászfogásokban is csak egy-két vízterületen jelentős. Horgászati jelentősége egyébként őshazájában igen nagy. Igazi sporthal. Horogra csalása — óvatossága miatt — nem könnyű feladat, a megakasztott pisztrángsügér elszántan védekezik. Leggyakrabban műcsalival pergetve fogják. Európában egyedül Spanyolországban vált fontos sporthallá, de megfelelő szintű állományát ott is csak mesterséges szaporítással és folyamatos telepítéssel sikerül fenntartani. Korábban több tógazdaságunk is foglalkozott járulékos halfajként a pisztrángsügér tenyésztésével, amit indokolt e faj táplálékának különböző viszonyokhoz alkalmazkodó összetétele, viszonylag alacsony oxigénigénye és — nem utolsósorban — húsának a fogassüllőével azonos minősége. Annak ellenére, hogy tenyésztése az egyre intenzívebbé váló polikultúrás tógazdaságban a fogassüllő tartásánál viszonylag kevesebb gondot okoz, a 80-as évekre teljesen kiveszett halastavainkból. E téren előrelépés csak akkor várható, ha szaporítását és ivadéknevelését gyökeresen új alapokra helyezzük. 11* 163
