Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Angolnafélék családja – Anguillidae
ANGOLNAFELEK CSALADJA Anguillidae A mérsékelt, szubtrópusi és trópusi égöv valamennyi tengerében és az azokkal összeköttetésben álló belvizekben megtalálható vándorló halfajok. Hiányoznak Amerika csendes-óceáni partvidékéről, ami valószínűleg azzal magyarázható, hogy a Csendes-óceán keleti térségének nagy mélységű részei megakadályozták a család képviselőinek még szélesebb körű elterjedését. Testük erősen megnyúlt, kígyószerű. A hasúszó valamennyi ma is élő fajnál hiányzik, egyes fosszilis formáknál csökevényesen még megtalálható. A rendkívül hosszú hát- és farok alatti úszó összeolvadt a farokúszóval, tehát az összefüggő hártyájú páratlan úszó a test nagy részét körülöleli. Katadrom vándorló halfajok, amelyek trópusi tengerekben ívnak, de életük nagyobb részét édesvizekben vagy félsós vizekben töltik. A lárva stádium fajonként változóan rendkívül hosszú, három évig is eltarthat. A lárvákból az ivadék bonyolult metamorfózis után alakul ki. Az édesvízből a tengerbe ívásra visszavándorló ivarérett halak külsőleg is jól felismerhető átalakuláson mennek át. Életükben csak egyszer ívnak, azután elpusztulnak. Gazdasági jelentőségük mind a tengeri és belvízi halászatban, mind az intenzív haltermelésben rendkivül nagy. A családba mindössze egy nem, az Anguilla tartozik, amelyet hazánkban egy faj képvisel. AZ ANGOLNA Anguilla anguilla L. Egyéb nevei: ángolna, anguilla, ángvilla, folyami angolna, síkos ángolna. (46. színes ábra) LEÍRÁS Egybeolvadt páratlan úszói, a hasúszók hiánya, egészen apró pikkelyekkel borított, jellegzetes formájú teste azonnal megkülönbözteti vizeink valamennyi halfajától. A megnyúlt testforma, az elcsökevényesedett bordák és a rendkívül erős vázizomzat nem más, mint e halfaj igen magas fokú alkalmazkodási módja a természetes környezethez. Segíti a táplálék megszerzésében, de mindenekelőtt vándorlásában. A folyókon fölfelé úszó angolnák ezért nem ismernek leküzdhetetlen akadályt, ezért képesek vizenyős réteken, mohaszőnyegen, más halfajok számára bevehetetlen terepen is hosszú utat megtenni. Nem mellékes szempont, hogy a kicsiny, kúp formájú fej, majd a hengeres, csak a farokrészen lapított test nagyszerűen szembe tud szállni a víz sodrásával. Erre nagy szükség van a folyókon fölfelé vezető út során és a kontinensünktől távol fekvő ívóhely elérésében is. Feje a testhez viszonyítva kicsiny, a fej forma egy-egy vízterületen belül is változó. Ez a táplálkozási viszonyokkal függ össze. A hegyes orrú, keskeny fejű angolnák mindenevők, a tompa orrú, széles fejű angolnák döntően ragadozó életmódot folytatnak. A két forma egymástól nehezen különíthető el, tekintettel az átmeneti alakok sorozatára. A hegyesebb, illetve tompább orrú angolnák részaránya általában az adott élőhely táplálkozási viszonyait jellemzi. Úszóiban csak lágy sugarakat találunk. A mellúszók közvetlenül a kopoltyúnyílás mögött helyezkednek el. Alakjuk az állat fejlődése során válto143
