Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Harcsafélék családja – Siluridae
BIOLÓGIA Előfordulási területén viszonylag nagyon eltérő vizekhez alkalmazkodik, még a félsós tengeröblökhöz is. Oxigénigénye alacsony, a vizek szennyeződését is viszonylag jól tűri. A hegyvidéki vizekbe nem hatol fel, tipikus élőhelyét a nem köves aljzatú állóvizek és lassú folyók képezik. Ennek megfelelően hazánk legtöbb vizében megtaláljuk. Éjjeli életmódot folytat, nappal ritkán hagyja el rejtekhelyét: a meder gödreit, az alámosott partrészeket, a víz alatti tuskókat. Táplálékát néhány példányból álló, kisebb csapatokban keresi. Az öreg harcsák magányosan vadásznak. Nagyobb csapatokat csak télen alkot, amikor a környék minden kisebb-nagyobb harcsája összegyűlik egy- egy alkalmas vermelő helyre. Áprilisban az ivarérett példányok megkezdik vándorlásukat a megszokott ívóhelyekre. Nálunk a tejesek általában 4, az ikrások 5 éves korukban ivarérettek. (Tőlünk északabbra az ivarérettség eléréséhez 1—2 évvel hosszabb időszak szükséges.) Ebben az időben a nemek jól megkülönböztethetők egymástól. A hímek állkapcsa szögletes, a végbélnyílásuk fölötti ivari szemölcs hegyes, míg az ik- rásoknál kerek végű. Bizonyos eltéréseket a színelékony harcsatestek összefonódva kavarognak. E folyamat visszatérő mozzanataként a hím harcsa testével úgy fonja körül a nőstény hastájékát, hogy közben mintegy kipréseli belőle az ikrát. E préselő tevékenység alatt a hím ivarnyílása mindig a nőstény ivarnyílása közelében van és az egyidejűleg kipréselt ondósejtek azonnal megtermékenyítik a frissen vízbe került ikrát. Az ívási mozgás úgy történik, hogy az éppen távozó ikra mindig a gyökérbojtok közelébe kerül és arra azonnal felragad. Ezt segíti a farok alatti úszó intenzív mozgása is, amely a lehulló ikrákat visszahajtja a fészek szálaira. Ennek ellenére a termékenyült ikra egy része lehull az iszapba, ahol rövid idő alatt el is pusztul. A testtömeg-kg-onként lerakott ikra 20—30 ezer db között változik. A lerakáskor 2 mm-es átmérőjű ikraszemek 3—4 mm-re duzzadnak. A fészket a hím őrzi, amely igyekszik minden ellenséget távol tartani és farkának állandó mozgatásával biztosítani az ikra fejlődéséhez szükséges, oxigéndús környezetet. A keléshez kb. 3 nap (60 napfok) szükséges. A hím harcsa akkor hagyja abba a fészek őrzését, amikor a lárvák aktívabban kezdenek úszni (kb. 3—4 nappal a kelés után). Ebben az időben a kisharcsák a fészek legsötétebb részeiben gyűlnek 8. TÁBLÁZAT A liarcsaivadék táplálékának összetétele (H. Tamás 1970* nyomán, egyszerűsítve) A/ ivadék A fogyasztott láplálékszcrvezetek ff/o-os megoszlása kora (nap) nagysága (cm) Cladocera Copepoda Ost racoda Chironomida egyéb vízirovarok és lárvák 12 2,5 100 — — — — 16 2,8 38,3 25,5 6,4 25,5 4,2 19 2,9 50,0 20 3 20 7 22 4,3 60 10 — 25 5 26 4,6 5,9 8,8 5,9 67,6 11,7 28 5,0 70 5 — 10 15 34 5,8 19,3 33,9 12,9 19,3 14,5 38 6,2 23,4 11,6 15,6 27,3 22,1 zet is mutat, a hímek márványzata élénkebb és a hasra is kiterjed. A hímek mellúszójának első sugara jellegzetes S-alakú. Tavasszal a vizek felmelegedése idején a hím megkezdi az ívóaljzat, a leendő fészek tisztítását. Ez lehet víz alatti növényzet, áradáskor víz alá került bokor vagy fűzfa gyökérzete. Tavakban a nádszegély alá sekély gödröt ás, amelybe belóg a nád gyökérzete. Május végén, júniusban történik meg az ívás, tartósan 20 °C fölötti vízhőmérsékletnél. Általában este 20—23 óra között figyelhető meg a harcsák ívása, de néha hajnalig is elhúzódhat. H. Tamás, Horváth és Tölo (1982)* leírása szerint az ívás igen mozgalmas: viszonylag szűk helyen a hajössze és ott farkuk együttes, ütemszerű csapkodásával keltenek állandó, friss vízáramlást. Ezt követően rövid időn belül (a kelés után 5—7 nappal) megkezdődik az önálló táplálkozás is (H. Tamás, Horváth és Tölg 1982)*. A harcsaivadék első táplálékát ágascsápú rákok és kandicsfélék képezik, de viszonylag hamar megjelennek étlapján az árvaszúnyog-lárvák. Jól szemlélteti ezt a 8. táblázat, amely egyben azt is bemutatja, milyen sokáig folytat a harcsaivadék vegyes — plankton- és bentoszevő — táplálkozást. A közölt adatok tógazdasági körülmények közt végzett vizsgálat eredményeit mutatják be. Természetes vízi adattal a Duna alsó, szovjet szakaszáról ren133
