Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Csíkfélék családja – Cobitidae
tűzik a galóca horgászatának egyik legjobb csalijaként. Alacsony, megfelelően szellőztetett akváriumban tartása igen érdekes volna, mivel a kövi csík ilyen körülmények között — szemben egyébként főleg éjjeli életmódjával — nappal is élénk, jól alkalmazkodik ahhoz a szerephez, hogy összegyűjtse más akváriumlakók elhullajtott eledelét. Mivel az igényének megfelelő élőhelyeken sűrű állományt alkot, megfontolandó védelmének feloldása. Kipusztulásától nem kell tartani. A RÉTI CSÍK Misgurnus fossil is L. Egyéb nevei: ásott hal, ásovány hal, barna csík, csíkdáma, csíkhal, csíkkirály, halcsík. (41. színes ábra) LEÍRÁS Teste erősen megnyúlt, kígyószerű. Feje viszonylag kicsi. Úszói is kicsinyek — a farokúszó kivételével —, jól mutatják halunk meglehetősen helyhez kötött életmódját, kevés mozgását. Pikkelyei egészen aprók, a hátról és a hasról hiányoznak. Testének jellegzetes csíkozása jól megkülönbözteti a többi csíkfélétől. A sötét csíkok sötétbarna, a világosak sárgás színűek. Az úszók szürkéssárgák, sötétbarnán fokozottak. Hasa világossárga, apró, sötét foltokkal. Felső állkapcsán 4, az alsón 6 bajuszszál segíti a táplálék felkutatását a víz fenekét borító törmelékből. ELTERJEDÉS A réti csík megtalálható Angliától és Franciaország északi részétől a Volga vidékéig a számára megfelelő vízterületeken. Hiányzik Franciaország déli részéről, a Skandináv-félszigetről, valamint Európa déli félszigeteiről. A Kínában és Japánban élő réti csíkok a Misgurnus fossilis anguillicaudatus alfajhoz tartoznak (Okada I960)*. BIOLÓGIA A réti csík tipikus élőhelyét a mocsarak, a kisebb tavak parti zónája és a lassú folyású csatornák képezik. Az erősen eutrofizálódott holtágakban is jelentős állománya alakul ki. A folyók szabályozása, a mocsarak lecsapolása előtt jelentős volt az a lápvilág, amely elsősorban a réti csíknak biztosított nagyszerű élőhelyet. E vizek eltűnésével párhuzamosan szűkült be a faj élettere. A még meglévő mocsarakban azonban továbbra is jelentős meny- nyiségben található. Olyan mostoha oxigénviszonyok között is megél, ahol hiányzik a többi halfaj. Alacsony oxigénigényét járulékos légzőszervének köszönheti. Hajszálerekkel behálózott utóbele lehetővé teszi az oxigén felvételét a légkörből is. A víz oxigéntartalmától függően ritkábban vagy sűrűbben elrúgja magát a medertől, hogy levegőt szippantson, s azt bélcsatornáján áthajtva, apró buborékként eressze ki végbélnyílásán. Táplálékát éjjel keresi. Étrendje meglehetősen változatos. A bentotikus szervezeteken kívül növényi törmelékeket, detrituszt is fogyaszt. A táplálék pontos összetételét, feltételezhető szezonális változásait pontosan nem ismerjük. Ennek különösebb jelentősége nincs is, mivel a réti csík nem válhat — már élőhelye következtében sem — közvetlen táplálékkonkurensévé gazdaságilag jelentősebb halfajainknak. 53. ábra: A réti csík lárvája és zsenge ivadéka Krüzsanovszkij 1949 nyomán [Grodzinski 1971* könyvéből átvéve] a — 10 napos lárva a kopoltyúfedő alól kinyúló kopoltyúbojttal; b — 26 napos ivadék (a külső kopoltyúbojt már eltűnt, a farokúszó kezdeményben lévő hajszálerek segítik az állat légzését) 127
