Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

VI. fejezet. Az európai háborúk. A társaság és a tervezők törekvése, hogy kiterjesszék tevékenységüket

Amint a zombori kamarai adminisztráció tudomást szer­zett a kiváltságos hajózási társaság szándékáról, hogy a neki legmegfelelőbb időpontban hozzálát a malmok építéséhez, a je­lek szerint a társaság is ugyanígy értesül a kamarai adminiszt­ráció panaszáról, és 1795. január 27-én Apponyinak és Harrach- nak, a két igazgatónak az aláírásával, bécsi keltezéssel folya­modványt küldött az uralkodóhoz, kérelmezve, hogy a társaság kapjon koncessziót vízimalmok építésére a hajózsilipek mellett.5 A társaság igazgatósága kérvénnyel fordulva az udvarhoz, bi­zonyára nagyobb megértést várt Bécsből, mint Pesttől, s ezért nem a megszokott hivatali utat választotta. A bécsi központi intézmények azonban ezt nem engedték meg. II. Ferenc, betart­va a bejáródott hivatali eljárást, Apponyi és Harrach kérelmét megítélésre és véleményezésre a magyar kamarához utalta, még­pedig az udvari kamarai igazgatóság útján.6 A folyamodványban megindokolták és megmagyarázták a technikai eltérést a hajózsilipek elsődleges, hivatalosan jóvá­hagyott tervétől. A hajózsilipeket úgy szerkesztették meg, hogy a vízfelesleget vízimalmok üzemeltetésére lehessen felhasznál­ni. Technikai szempontból ez semmilyen problémát nem jelen­tett, mert a vízduzzasztó lezárásakor a víz szintje különben is megemelkedik a csatorna felső vízfolyásán, s az így keletkezett energetikai potenciált felhasználhatják a malmok meghajtására.7 A társaság igazgatói a továbbiakban jogi és gazdasági szem­pontból is megidokolták kérelmüket. A szerződés előírja, hogy a társaság külön engedély nélkül nem létesíthet vízimalmokat, ezért fordulnak az uralkodóhoz, engedélyezze, hogy a 25 év alatt, amíg tart a privilégium, élhessen ezzel a jogával, olyan térítés mellett, amelyet a többi malom is fizet Bácska vármegyében. A társaság tehát nem kért semmilyen külön kedvezményt vagy könnyítést. A társaság kérése annál inkább indokolt, mivel a bácskai kamarai birtokokon, mégpedig azokon a területeken, amerre a csatorna halad majd, egyáltalán nincsenek vízimalmok, s így a parasztoknak 6—7 mérföld (45—57 km) távolságra levő dunai vízimalmokba kell szállítaniuk a búzát, vagy ha a közeli szárazmalmokba mennek, akkor ott őrlési vámot kell fizetniük és a saját lovaikkal kell meghajtaniuk az őrlőhengert. Ez kime­ríti a lovat és a jobbágynak csak kára származik belőle, mert az elfáradt jószágnak nem sok hasznát veszi a mezei munkák­5. C. U„ 33. füzet, Nr 733, 1795. II./50. sz., 164. föl. 6. Ugyanott, 163. föl., Nr 180. és 164—165. fol„ 1795. febr. 5. 7. Krnjaje falunál, a bekötő csatorna elején, amely a Duna—Tisza-csatornát Újvidéknél összeköti a Dunával, és amelyet a XIX. század hetvenes éveiben Türr István épített angol tőke felhasználásával, ma is üzemel egy muzeális értékű régi vízimalom. Meghajtására a bejárati zsilipnél felduzzasztott víz szolgál. 100

Next

/
Oldalképek
Tartalom