Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
VI. fejezet. Az európai háborúk. A társaság és a tervezők törekvése, hogy kiterjesszék tevékenységüket
ban. Aki nem adja lovát, annak 15 krajcárt kell fizetnie, tehát a rendes őrlési vám háromszorosát, azonfelül még 5 krajcár őrlési vámot, vagyis összesen 20 krajcárt mérőnként. Nyilvánvaló tehát, hogy a parasztoknak hasznuk lenne a csatorna mentén felállítandó vízimalmokból. A társaság ezért bízik benne, hogy az uralkodó kegyeskedik elfogadni kérelmüket — áll az uralkodóhoz felterjesztett dokumentumban. A magyar kamara a vízimalmok kérdését csak az 1795. szeptember 2-i ülésén vitatta meg. A választ tehát teljes hét hónapig halogatta. Mielőtt állást foglal, szükségesnek tartotta tisztázni a vitás kérdéseket a zombori kamarai adminisztrációval, felkérve őket, hogy vitassák meg még egyszer a kiváltságos hajózási társaság kérelmét.8 Korábbi álláspontjával ellentétben — miszerint a társaságnak azonnal tudtára kell adni, hogy nem számíthat a vízimalmok építésének koncessziójára — a zombori kamarai adminisztráció válaszában azt a nézetet képviselte, hogy talán mégis jó és hasznos lenne engedélyezni a társaságnak a vízimalmok építését. Érdekes, hogy ugyanazokat az érveket hozta fel, mint amelyeket Harrach és Apponyi igazgatók is említettek a II. Ferenchez intézett beadványukban. A bácskai kamarai adminisztráció első és második álláspontja közötti ellentmondást érthetően kétkedéssel fogadták Budán, s ezért a magyar kamara saját zombori hivatalához fordult, magyarázatot kérve a hirtelen fordulatra. A zombori kamarai adminisztráció bürokratikus okokkal magyarázta álláspontjának megváltoztatását: a felettes magyar kamarához igazította álláspontját, abban az óhajában, hogy ne mondjon neki ellent. Hozzátette azonban, hogy beleegyezése nem vonatkozik mind a négy hajózsilipre, hanem csupán a ver- bászira meg a sztapárira, mert a csatorna bejáratánál és torkolatánál építendő vízimalmokkal megkárosítanák a Dunán és Tiszán már meglevő vízimalmokat. Igaz, a csatornán építendő vízimalmok miatt veszélybe kerülnének a szárazmalmok, és néhánynak be is kellene szüntetnie a munkát, de a 12 forintos illetékkel — amennyit a dunai vízimalmok fizetnek évente a kincstárnak — pótolná azt a veszteséget, amely a szárazmalmok megszüntetésével keletkezne. A bácskai kamarai adminisztrációnak ez a válasza azonban nem elégítette ki a budai kamarát. Mielőtt végleges döntését meghozta volna, szükségesnek tartotta kikérni a bácskai kamarai könyvelőség, a bácskai kamarai adminisztrációtól füg8. C. U„ 33. füzet, r. Nr 733., 1795. X./106. sz„ Nr 1686, 384. föl. 131
