Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
II. fejezet. A Duna–Tisza-csatorna terve és tervezői
gedélyt, és a szükséges eszközöket, nekilátott a munkának. A csatorna szélessége egy öl lehetett, tehát kétszerese a kúlainak, költségvetése 14 000 forintot tett ki. A munkaerőt főleg a német telepesek köréből toborozta.3 A csatorna tervrajza ugyan nem maradt meg, hossza azonban a térkép alapján 30 kilométert tehetett ki, így nem tekinthető túlzásnak az állítás, hogy kiépítésével megtették az első lépést a Duna—Tisza-csatorna tervezetéhez, majd kiépítéséhez. Erre a gondolatra utal az a körülmény is, hogy a kúlai és a szi- váci csatorna is a Fekete-mocsárba torkollt. Ez adta bizonyára Kiss Józsefnek azt az ötletet, hogy a csatorna földrajzi, helyszínrajzi és vízrajzi tulajdonságairól és jellegzetességeiről kezdjen gondolkozni, valamint jövendő használhatóságáról esetleges szélesebb körű beavatkozásoknál Dél-Bácska vízrendszerében. És valóban: a Duna—Tisza-csatorna tervezetében a Fekete-mocsár fontos helyet kapott: Verbásztól keletre, egészen Bácsföldvárig a csatorna teljes hosszának egyharmadát a mocsár csatorná- sított völgye képezte. így teljesen elfogadható a magyarázat, hogy a szivác—verbászi csatorna jelentette az első lépést a Telecskai-domboktól délre fekvő vidék földrajzi, helyszínrajzi és vízrajzi tulajdonságainak a Duna és Tisza közötti csatorna kiépítésére való alkalmassága gondolatának beérésére. Amint 1787-ben befejezte a szivác—verbászi csatornát, Kiss József önkezdeményezésre és saját költségére kétszer lemérte a Duna és Tisza közötti térség tengerszint feletti magassága közötti különbséget. A jövendő csatorna irányvonalán haladva megállapította, hogy a szintkülönbség 23 láb, vagyis 7,27 méter. Az esés megállapítása azért volt fontos, hogy bizonyítékot szerezzen, megvannak-e földrajzi, természeti és helyszínrajzi feltételeik a csatorna építésére, amely a két nagy pannon folyót összekötné nyugat—kelet irányban. A kamara 1788-ban Kiss Józsefet vezető mérnöknek (Diri- girender Flofkammer-lngenieur) nevezte ki. Erre a tisztségre kerülve Kiss József állami tisztviselő lett és Bácska területén ő volt a felelős minden vízgazdasági és hidrotechnikai kérdésben, amelyeket az 1780-ban kiadott rendelet előirányzott. Flatásköre tulajdonképpen jóval szélesebb volt, és magába foglalta a többi technikai szolgálatot is, de a vizek és hajózás összetett kérdése ezen a két nagy folyóval határolt térségen bizonyára figyelmének legnagyobb részét lekötötte. Ugyanabban az évben, amikor a bécsi állami adminisztráció Bácska vezető mérnöki tisztségébe helyezte, háború tört ki, 3. Lásd: F. Lotz, i. m., 301—302. o. és J. Einmann, Der deutsche Kolonist, II. kiadás, 315. o. 84
