Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

II. fejezet. A Duna–Tisza-csatorna terve és tervezői

az egyik oldalon Ausztria és Oroszország, a másikon az Oszmán Birodalom között, amely 1792-ig tartott. A háború alatt Kiss József az államkincstári erdőkből származó fával és építőanyaggal látta el a hadsereget és mindenekelőtt felügyelt a hajózás zavartalanságára, új és nehéz feladatokat végzett.

A háború ideje alatt Kiss, a jelek szerint, kereskedelemmel kívánt foglalkozni, vagy foglalkozott. Ez Berzeviczy Gergely (1763—1822) magyar közgazdásznak 1789. november 15-én Be- zanijából anyjához intézett leveléből állapítható meg, amelyben többek között ez áll: „Kissel, az egyik itteni mrénökkel, aki ellenőrzése alatt tartja a Duna és Tisza egész alsó szakaszát, társaságot alapítottam és mi ketten, ha a háború eltart, jövő tavasszal élelmiszert szállítunk fel a Vágón. Rokona az idős Kiss tábornoknak, aki, úgy gondolom, keresztapám.”4 Nem tudni, hogy ez a társaság kereskedett-e egyáltalán, és ha igen, milyen sikerrel. Arra a korra jellemző azonban, hogy egy magas rangú állami tisztviselő egyidejűleg társtulajdonosa lehetett egy kereskedelmi vállalatnak is. Mindketten — Kiss és Berzeviczy is — abban az időben állami tisztviselők voltak.

Nem lehet megállapítani, hogy Berzeviczy gyakorolt-e politikai hatást Kissre. Kezdetben jozefinista, az volt Kiss József is. Berzeviczy Gergely a XVIII. század kilencvenes éveinek közepén a magyar jakobinusok reformista szárnyához közeledett, majd kapcsolatba lépett Bonaparte Napóleonnal, és kifejezte Francia- ország polgári átalakulása iránti rokonszenvét, de nem tartotta indokoltnak az erőszak alkalmazását az ellenforradalommal szemben. Ez a magyar középnemes, nagy vagyon tulajdonosa Felső- -Magyarország passzív vidékein, azoknak a magyar dzsentriknek a sorába tartozott, akik szívesen foglalkoztak kereskedelemmel (például tokaji bor kivitelével), és bányászattal, ami azt jelenti, hogy felhagyott a termelés konzervatív módszereivel.

A magyar nemességnek ebbe az áramlatába tartozott bizonyára Kiss József is, bár politikai álláspontjai tekintetében nem tartozott e társadalmi csoport leghaladóbb tagjaihoz, de nem számított a magyar arisztokrácia konzervatív szárnyához sem. Hidrotechnikával és gazdasággal foglalkozott, és mint ilyen, bátran foglalt állást a régi konzervatív gyakorlattal való felhagyás mellett, és a nyugat-európai fejlett országokban kereste példáit.

4. Balázs Éva, Berzeviczy Gergely, a reformpolitikus 1763—1795, Budapest 1967, 311. o. A szerző véleménye téves, hogy Berzeviczy Kiss Józsefről beszél. — Balázs Éva, Berzeviczy et Napoléon, Annales historiques de la Révolution frangaise, Nr 212, 244—263. o., Párizs, 1973. Lásd továbbá Gaál Jenő: Berzeviczy élete és müvei, 319. o. Budapest, 1902. A 229. oldalon említés van a Kiss-fivérekről és arról a szándékukról, hogy csatornázzák a Kupát és hajózhatóvá tegyék az Adriai-tengerig.

85