Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
I. fejezet. Az államigazgatás intézkedései a folyók jobb hajózhatóságáért és a vízszabályozásért
rozatai 27. szakaszaként nyert törvényes erőt. Természetesen nem véletlenség dolga, hogy a Pannon-alföldet és Magyarországot észak—dél irányban átszelő Tisza lett az első magyar folyó, amely a legmagasabb törvényhozó testület érdeklődésének tárgya lett. A XIX. század elején Magyarországon szintén a Tiszával veszik kezdetüket a nagy vízszabályozási munkálatok és csak utána kerül sor a többi folyóra.2 1613 és 1655 között rövid időközökben a magyar ország- gyűlés kilenc folyamszabályozási törvényt szavazott meg.3 Két évtizeddel később, 1687-ben, a 16. törvényszakaszt, majd hosz- szabb idő után, 1751-ben a folyamszabályozásról és töltésépítésről szóló 20. törvényszakaszt hozza meg.4 A magyar országgyűlésnek a hajózásra vonatkozó törvényhozó tevékenysége a fentitől eltérő időrendi sorrendben alakult. Ezek a törvények a hajózást gátló természetes akadályok eltávolítására, valamint a folyókon és a partokon emelt vízi építményekre vonatkoztak. A legkényesebb kérdést a vízimalmok jelentették. Ezekből a hűbérállam és a hűbérurak közvetlenül vagy közvetve hasznot húztak, és a partvidék lakosságának szükségletét elégítették ki. A hajózásnak, illetve az emberek vagy állatok által vontatott hajóknak ezek az építmények komoly akadályt jelentettek, a hajósoknak összetett, gyakran kockázatos műveleteket kellett végrehajtaniuk. Akadályt jelentettek a malmok parton épített vízeltérítő csatornái is. Szembeötlő, hogy míg a XVI. században két ilyen tárgyú törvényszakaszt cikkelyeztek be, a XVII. században csak egyet, a XVIII. században viszont négyet, ami azt jelenti, hogy a Duna—Tisza-csatorna építését megelőző évtizedekben jelentős mértékben növekedett az érdeklődés a hajózás kérdése iránt és a merkantilizmus korában a magyar országgyűlés nagyobb figyelmet szentel neki, mint az előző században.5 Az említett törvényhatározatok közül érdemes több figyelmet fordítani az 1751-ben, Mária Terézia uralkodása alatt elfo2. Ugyanott. Lásd még: N. Petrovic, Jovan Stefanovic Vilovski és hidrológiai munkássága, Belgrád 1954, 135. o., a Jaroslav Cerni Vízgazdasági Intézet kiadványa. 3. Gátépítésre vonatkoznak a következő törvények is: 54. szakasz 1618-ból, 42. szakasz 1622-ből, 15. szakasz 1625-ből, 14. szakasz 1630-ból, 64. szakasz 1635-ből, 13. szakasz 1638-ból, 129. szakasz 1647-ből, 30. szakasz 1655-ből. Adatok a Duna—Tisza .... 94. o. 4. Ugyanott. 5. A hajózásra, különösen a vízimalmokra vonatkoznak a következő törvények: 52. szakasz 1596-ból, 58. szakasz 1659-ből, 15. szakasz 1723-ból, 14. szakasz 1751-ből, 19. szakasz 1764/65-ből. Ugyanaz. 52
