Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
I. fejezet. Az államigazgatás intézkedései a folyók jobb hajózhatóságáért és a vízszabályozásért
gadott 14. szakaszra, amely a folyók hajózhatóságának javításáról szóló intézkedéseket tartalmazza. Úgy irányozták elő, hogy ennek a törvénynek az életbeléptetése a bécsi udvari kamarának, az abszolút monarchia legmagasabb gazdasági szervének a hatáskörébe tartozzon. A fő folyami utak szabályozása és hajózásra való alkalmassá tétele, valamint a csatornák építésének kérdése 1751-től legnagyobbrészt a központi bécsi közigazgatás hatáskörébe kerül, bár ezzel párhuzamosan a vármegyéknél is dolgoznak mérnökök, de ők csak meghatározott vízügyi kérdésekkel foglalkoznak. A kamara mérnökei kapnak felhatalmazást, hogy a terepen intézkedjenek, a hajózás, elsősorban a hajózás szempontjából fontosabb fő víziutak kérdéseiben.6 Ez az adminisztrációs és törvényhozásbeli kettősség torzsalkodást és ösz- szetűzést idézett elő a terepen a központi és megyei szervek hatáskörét illetően. Az effajta jelenségek egyébként jellemzőek az osztrák típusú abszolút monarchiára. Két évtizeddel később, 1773-ban új rendeletet hoznak, Mária Terézia úgynevezett hajózási pátensét.7 Az 1751-es rendelet és 1773-as pátens arra utal, hogy az osztrák abszolutizmus központi hatalmi szervei már a XVIII. század közepétől saját hatáskörüknek tartották a vizek és hajózás kérdéseit. Ezenkívül nagyszámú fennmaradt irat arról tanúskodik, hogy az időnként hozott törvényeken kívül a központi szervek a folyó ügyek intézésében terepi képviseleteiknek meghatározott parancsokat és utasításokat adtak a hajózhatósági kérdésekben. Erről bőségesen tájékoztat a bécsi gazdasági és pénzügyi irattár anyaga, amelyet Navigationsakten címen őriznek és a XVIII. és a XIX. századi adatokat foglalja magában. Néhány évvel a hajózási pátens után, 1777-ben, Mária Terézia uralkodásának vége felé, amikor II. József hatása már döntő volt az államügyekben, a központi bécsi közigazgatás fontos szervezési határozatot hozott. Az udvari kamara ugyanis elhatározta, hogy a Duna szabályozásával és hajózásával egy külön testület foglalkozzon.8 Az új szerv élére Jozef Walcher abbé került, egy szakember, akinek a neve a következő években gyakran elhangzott. Munkájában négy terepi szakosztályra támaszkodott, amelyeket mérnökök irányítottak. Teljesen érthető és kézenfekvő, hogy az Ausztriában elsőként létesített állami vízgazdasági szervezet a Duna hajózásá6. Károlyi Zsigmond, A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (vázlat, kéziratban), Budapest, 1960, 95—96. o. A szerző szerint a magyar vármegyékben 1785-ben több mint 40 mérnök dolgozott. 7. K. und M. Uhlirz, i. m., 374. o. — Károlyi Zs., i. m., 95. o. 8. Károlyi Zs., i. m., 96. o. 53
