Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XVII. fejezet. A világ csatornái és útjai történetének rövid vázlata. Összehasonlító áttekintés
rotechnikai, hanem hidrológiai probléma is. A Szajna—Loire-csa- torna például az első alacsony vízállás idején használhatatlanná vált a sekély vízmélység miatt. XIV. Lajos idején hozzáláttak az alapos átépítéshez; a Loire-on levő bejárati zsilipet áthelyezték Orleans közelébe. Ez sem oldotta meg azonban a csatorna vízzel való ellátásának problémáját. Csak az 1724-ben végrehajtott újabb rekonstrukció után lett legendő víz a csatornában. Ezek szerint az első franciaországi hajócsatornát, amely két folyót kötött össze, a megépítést és a két átépítést beleszámítva csak több mint egy évszázad elteltével tették végleg hajózhatóvá. Nagyjából ugyanabban az időben, amikor felmerült a Szajna és a Loire összekötésének gondolata, javaslat született az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger összekapcsolására Languedoc dél-franciaországi tartományon át, a Rhone folyó alsó szakaszának felhasználásával. Egymás után készültek el a tervek, az idő meg haladt, a nagy Déli-csatorna [Canal du Midi vagy más néven: Canal Languedoc] építésére vonatkozó ediktum pedig csak XIV. Lajos idején született meg, amikor a franciaországi abszolút monarchia csúcspontjához érkezett, gazdasági igényeit pedig a merkantilizmus meggyőződéses híve, Jean Baptiste Colbert (1619—1683) irányította. A csatorna építését Pierre Paul Riquet de Bourepos báró (1634—-1681), Languedoc tartomány nagy feudális földbirtokosa indítványozta, akinek birtokai a tartomány hidrológiai szempontból csomópontnak számító részén feküdtek. Mielőtt megtette volna javaslatát, hosszú éveken át jegyezte a vízállást, vizsgálta a vizek hidrológiai tulajdonságait. Tizenöt évig építette a csatornát és 6 hónappal a hajóforgalom megindulása előtt halt meg. A báró jórészt maga finanszírozta a csatorna építését, de támogatást kapott XIV. Lajostól és a király utasítására Languedoc tartomány rendjeitől is. Az építésbe 3 millió livre-et fektetett be, és örököseinek 2 millió adósságot hagyott hátra. Elismerésként a befektetett pénzért és fáradozásáért, a király Riquet bárónak és leszármazottéinak átengedte a Déli-csatorna kiaknázását.9 A csatorna építése igen bonyolult műszaki vállalkozás volt. A Földközi-tengertől Nouruze helységig 195 méter szintkülönbséget kellett leküzdeni; innen a csatorna a Garonne folyóig ereszkedett, hogy 60,40 m tengerszint feletti magasságban beletorkolljon. A szintkülönbség leküzdésére kereken 100 zsilipet kellett építeni a 239 km hosszú csatornán, amelynek szélessége a fenekén 10 m, a felső peremén pedig 20 m volt, hajózható 9. Ugyanott,, II. kötet, 435—440. o. 461
