Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XVI. fejezet. Epilógus. A csatorna megteremtőinek sorsa a társaságból való elbocsátásuk után
XVI. FEJEZET EPILÓGUS A CSATORNA MEGTEREMTŐINEK SORSA A TÁRSASÁGBÓL VALÓ ELBOCSÁTÁSUK UTÁN 1. A KISS FIVÉREK MUNKÁSSÁGÁNAK TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGE Kiss József és Gábor, rákényszerülve, hogy elhagyják mindkét csatorna — a Duna—Tisza- és a karlovaci csatorna — építőhelyét, kínos helyzetbe kerültek. A kutató, bármennyire is igyekezett pártatlan maradni, nem lehet közömbös sorsuk és az őket ért egyéni katasztrófa iránt. A rájuk zúduló bajok és súlyos csapások nem voltak a véletlen művei, annak a kornak a sajátosságairól tanúskodnak, amelyben éltek. A Duna—Tisza-csatorna befejezése, forgalomba bocsátása és az a szerep, amelyet a csatorna később betöltött, azt bizonyítja, hogy elgondolásuk műszaki és gazdasági szempontból egyaránt teljesen helytálló volt. A Kiss fivérek és úttörő vállalkozásuk szempontjából ez nagy elégtétel és diadal volt, az őket sújtó személyes tragédia ellenére. Ha nem is maradéktalanul és nem is úgy, ahogyan ők elképzelték, de mégis valóra vált az a javaslatuk, hogy meg kell javítani és megkönnyebbíteni az összeköttetést Karlovac és a kvarneri kikötők között. Szakemberekként ők voltak a megálmodói, kezdeményezői, tervezői és első építői a Közép-Duna-medence legnagyobb műszaki vállalkozásának egészen a római időktől kezdve — vagyis az időtől, amikor az i. sz. II. évszázadban Traianus császár uralkodása idején rekordidő alatt megépítették a Dunát átívelő hidat a Vaskapunál, a damaszkuszi Apolodarnak, a nagy római építésznek az irányításával. A Kiss fivérekkel kezdődik a nagyszabású vízépítészeti munkálatok kora a Közép-Dunán és mellékfolyóin. Ez a szakasz folytatódik a XIX. század egész folyamán, és átnyúlik a XX. századba is. A Duna—Tisza-csatorna tervezői és kezdeményezői kor437
