Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

Bevezető. A Habsburg-birodalom a XVIII. század második felében

Mindennek ellenére a Kiss fivérek előfutárának, közgazdásznak és szakembernek kell tekinteni, aki kitaposta az ösvényt előttük.

Ez korántsem minden. Schönstein budai udvari tanácsos 1789. július 20-án javaslatot terjesztett II. József elé, amely szerint Pestet és Szolnokot csatornával kötnék össze, hogy az Erdélyből Nyugat-Mgyarországra, Ausztriába és Morvaországba szállítandó só költségeit csökkentsék .Az érvek hasonlóak azokhoz, amelyekkel két évvel később a Kiss fivérek magyarázzák tervüket. Köztük szerepelt többek között a parasztháztartások tehermentesítése az állami só saját fogatos kocsijukon való kötelező szállításával.

A helytartótanács közvetítésével a magyar udvari kancellária Schönstein tervét Bécsből a budai építészeti igazgatósághoz küldte azzal az utasítással, hogy azonnal lássanak hozzá a terv kidolgozásához.16

II. Lipót is igyekezett serkenteni ennek az égető kérdésnek a megoldását. Javaslatot tett az 1790—1791-es magyar országgyűlésnek, hogy törvényerejű határozatot hozzon az 1792-es országgyűlésre a kereskedelem fellendítéséről, és ezzel kapcsolatban a folyók szabályozásáról, új csatornák és utak építéséről. A magyar országgyűlés elfogadta a javaslatot, és 67. szakaszként iktatta a határozatjegyzékbe.17 Ez idő tájt a Kiss fivérek már tervük befejezéséhez közeledtek.

Térjünk vissza azonban II. Józsefhez.

4. II. JÓZSEF URALMA ÉS AZ ABSZOLUTIZMUS HANYATLÁSÁNAK KEZDETEI

Apja, Lotharingiai Ferenc halála után II. József anyja, Mária Terézia társuralkodójaként hozzáfogott a szigorúan központosított abszolút monarchia rendszerének tökéletesítéséhez. Mesz- szeható intézkedéseivel rövid, mindössze tíz évig tartó uralkodása alatt jelentős eredményeket ért el a kívánt irányban, de számtalan törekvése sikertelen volt, különösen a holland rendekkel és magyar főurakkal folytatott harca, és a nagyszámú magyar közép- és kisnemessel szemben, akik többek között elé16. Szirmay Antal, i. m. 13. o.

17. Ugyanott, 12. o.

41