Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

Bevezető. A Habsburg-birodalom a XVIII. század második felében

gedetlenek voltak a latin és magyar nyelv mint hivatalos nyelv beszüntetésével. Az 1784. évi határozat szerint a monarchiában ugyanis csak a német nyelv számított hivatalosnak.

II. József reformjai közül csak néhányat említünk, amelyek, ha csak részben is, de halála után is megmaradtak. Míg Mária Terézia idejében a Habsburg-birodalom nyugati vidékein, az úgynevezett örökös tartományokban könnyítettek az alattvalók helyzetén, törölték földhöz- és hűbérúrhoz való kötöttségüket, az 1881-ben kiadott nyílt levelével II. József ezt az intézkedést a birodalom más országaira, többek között Magyarországra is kiterjesztette. A paraszt földhözkötöttsége megszűnt, mozgásszabadságot kapott, eladhatta tulajdonát és szabadon termelhetett.18 A mezőgazdasági termelés, elsősorban a növénytermesztés fejlesztése és a piacnak szánt többletek termelése szempontjából II. József reformjai fontosak, annak ellenére, hogy a hűbérrendszer továbbra is fennállt. A parasztnak mint alattvalónak továbbra is különféle hűbéri jellegű kötelezettségei voltak nemcsak a hűbérúrral, hanem a hűébrállammal szemben is. Teljes egészében véve azonban II. József reformjai haladó lépést jelentettek, mert az új, kapitalista rendszer elemeit erősítették a régi társadalom kötelékeiben és az új osztálynak, a polgárságnak a körében. Serkentette többek között a növénytermesztést, amelyet mint fiziokrata tudatosan támogat. A földesurak és egyházi hatalmasságok elleni harcában jóval tovább jutott elődeinél, tovább korlátozta a partikularizációt és a rendezetlen hűbéres közállapotot, és igyekezett — valamennyi korábbi Habsburg uralkodónál jobban — a saját kezében összpontosítani a hatalmat, s ugyanakkor központosítani a bürokrata állami gépezetet is. Elképzelései megvalósításához a polgárság nagyobb támogatására volt szüksége, mint Mária Terézia korában. A polgárság viszont élni tudott a kapott és kiharcolt kedvezményekkel. Ebből ered az első polgári gondolkodók, Zaharija Orfelin és Dositej Obrado- vic rokonszenvező magatartása az úgynevezett felvilágosult abszolutizmus és képviselői iránt. Ez azonban nemcsak Ausztriára, hanem az egész Európára jellemző jelenség volt.

Ehhez hozzá kell adni a németek átgondolt és jól szervezett áttelepítését Délnyugat-Németország és Loraine passzív, háborúban vagy ínségben elszegényedett vidékeiről, azzal a céllal, hogy minél több gazdaságilag erős parasztháztartást, jó adófizetőket szerezzen, melyek előnyöket élveztek az őslakókkal szemben.

Az ipari termelés serkentése érdekében — amely a Brit- -szigeteken már teljes mértékben forradalmasította a régi, gaz18. K. Grünberg, Die Bauernbefreiung, I. könyv, 266. o.

42