Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XV. fejezet. Állami bizottság az elkészült Duna–Tisza-csatornán. A csatorna és a kincstári birtokok kiaknázása 1826-ig
zesse neki a Duna—Tisza-csatorna építési költségét, ahogyan azt a szerződés és a privilégium előirányozta. Több millió forintos összegről volt szó, amelyet a kincstár köteles volt kifizetni, ha úgy dönt, hogy átveszi a Duna-—Tisza-csatorna kiaknázását. Ha a társaság egyszerűen elhagyja a csatornát, mivel az állam nem vállalja átvételét, nem köteles megvásárolni a csatornát. Természetesen nagy érdeklődéssel várták, hogy a társaság hogyan reagál Magyarország királyi ügyészének e ravasz cselére. Az ügyész azonban mégis azon a véleményen volt, hogy a kincstárnak át kell vennie a Duna—Tisza-csatornát, ha a társaság elhagyja.40 Mindkét állami intézmény elfogadta az ügyész tanácsát. Elhatározták, hogy megvárják a társaság válaszát, hajlandó-e lemondani vagyonjogáról, amennyiben a kincstár, akarata ellenére, kénytelen lesz átvenni az elhagyott Duna—Tisza-csatornát. Ezzel nyomban szükségtelenné vált, hogy megválaszolják a harmadik kérdést, nevezetesen azt, hogyan lehetne a Duna— Tisza-csatornát, ismét hajózható állapotba hozni. A privilegizált hajózási társaság válasza csak 1827 novemberében érkezett meg II. Ferenchez. Az ügyirat eredeti példányát nem találtuk meg, de tartalma ismeretes Nádasdy pénzügyminiszternek az udvari kamarához intézett, 1827. november 13-án kelt leveléből. A kamara nyomban kikérte a magyar kamara véleményét Zichy grófnak, a kamara elnökének közvetítésével. A pénzügyminiszter a magyar udvari kancelláriához fordult véleményezésért. A társaság először is ,,határtalan háláját" fejezte ki az uralkodónak, amiért 1802-ben megmentette a csődtől a társaságot, bérbe bocsátva a bácskai kincstári birtokokat, de ennek ellenére elutasította, hogy tovább igazgassa a Duna—Tisza-csatorna ügyeit. Mi több, kifejezte készségét, hogy díjtalanul átengedi a kincstárnak a csatornát adott állapotában, minden műtárgyával és a kiaknázáshoz szükséges eszközökkel együtt. Ugyanígy hajlandó átengedni azt a földet is, amelyet a csatorna építéséhez megvásárolt a zombori határban és a Tisza menti kerületben. A csatorna szőkébb övezetén kívül levő és a csatorna kiaknázásában nélkülözhető objektumokat szerződéses jogai alapján áruba bocsátja, olyan feltételekkel, amelyek neki a legjobban megfelelnek. Az uralkodóhoz intézett beadványhoz mellékeltek egy listát, amelyen felsorolták ezeket az objektumokat.41 40. Ugyanott. 41. C. U„ 25. füzet, 1827. XI./144. sz„ 1—5. föl. 429