Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XV. fejezet. Állami bizottság az elkészült Duna–Tisza-csatornán. A csatorna és a kincstári birtokok kiaknázása 1826-ig

A királyi ügyész ajánlatára a privilegizált hajózási társasághoz intézett fenyegetés tehát nem érte el célját. A társaság váratlanul olyan döntést hozott, hogy a Duna—Tisza-csator- nát valamennyi kísérőlétesítménnyel együtt ingyenesen átengedi a kincstárnak. Ezzel új helyzet állt elő az állami adminisztráció számára; a pénzügyminiszter természetesen ismét az illetékes alárendelt állami szervekhez fordult.

A privilegizált hajózási társaság válasza ismételten megerősítette, hogy a kincstári birtokok milyen fontosak voltak a csatorna gazdaságos kiaknázásához. De azt is tanúsította, hogy a csatorna valóban súlyos helyzetben volt, elhanyagolták, és hogy a nagy hűbérurak, elsősorban az osztrákok, miután az elmúlt 25 évben aránytalanul nagy profitot vágtak zsebre, szívesen hátat fordítottak volna ennek a fontos közlekedési létesítménynek, amint megszűntek a korábbi kedvezmények és kiváltságok, és ezzel a nagy profit is.42

Az adatok, amelyeket a Duna—Tisza-csatoma és a privilegizált hajózási társaság által bérbe vett kincstári birtokok kiaknázására vonatkoznak, ha nem is tekinthetők teljes értékűek- nek, mégis lehetővé teszik, hogy levonjunk bizonyos következtetéseket:

először, hogy a birtokok, azaz elsősorban a kamarai zsellérek kizsákmányolása és a regáléjogok élvezete nagy nyereséget hozott a társaságnak;

másodszor, hogy a társaság a Duna—Tisza-csatoma és a Karlovac—Brod-csatorna építésével keletkezett adósságok java részét ebből a nyereségből fedezte, esetleg még a Duna—Tisza- csatoma kiaknázásából keletkező veszteségeket is, ezenkívül pedig magas osztalékot is fizethetett a részvényeseknek;

harmadszor, a nyereség magasabb volt annál a tízéves átlagnál, amelyet azt megelőzően valósítottak meg, hogy a kincstár a kincstári birtokokat bérbe adta a társaságnak, ami azt jelenti, hogy a munka- és a természetbeni járadékot szigorúbban követelték, a parasztságot pedig intenzívebben kizsákmányolták, mint a kamarai adminisztráció idején;

negyedszer, hogy a differenciált nyereség, amit a Duna— Tisza-csatoma forgalomba bocsátása után megvalósítottak, a kedvezőbb szállítási lehetőségek eredménye volt, s lényegesen

42. A rendelkezésünkre álló dokumentumokban nincsenek adatok a társaság jövedelméről a csatorna és a kincstári birtokok 25 éves kihasználása alatt. A Révai Lexikon 25 millió forintot említ, de nem tárja fel a forrást.

430