Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XV. fejezet. Állami bizottság az elkészült Duna–Tisza-csatornán. A csatorna és a kincstári birtokok kiaknázása 1826-ig

az óhajukat, hogy a privilegizált hajózási társasággal valamilyen kompromisszumos megoldást találjanak.36 Nyilvánvaló, hogy emö- gött az az igyekezetük húzódott meg, hogy ne váltsák ki a nagy és befolyásos részvényesek haragját.

Ezzel egyidejűleg a privilegizált hajózási társaság részvényesei és tisztségviselői is egy mindkét fél számára elfogadható megoldás után kutattak. 1827. februárjában megtartották a részvényesek évi közgyűlését. A fő napirendi pont a Duna— Tisza-csatorna további kiaknázása és a kincstár képviselőjével való elszámolás volt a bérleti szerződés lejárta után. A részvényesek ennek kapcsán felhatalmazták Franz Joseph von Diet- riechstein herceget és Anton Dezassl grófot, hogy intézzenek beadványt Nádasdy Mihály grófhoz — aki egy személyben töltötte be a magyar udvari kancellária pénzügyminiszterének és kancellárjának a tisztségét —, felkérve őt, tájékoztassa az uralkodót és kérje fel a végleges döntés meghozatalára. Apponyi Antal 1817-ben meghalt. A művelődéstörténet egy nagy könyvtár megalapítójaként tartja számon. Életének 66. esztendejében hunyt el.

A Nádasdyhoz küldött beadványból kitűnik, hogy a társaság igazgatósága már 1826. november 20-án kérte az uralkodót, hogy a kincstár vegye át a Duna—Tisza-csatornát. Az államnak erre joga volt a privilégium alapján. A koncesszióról szóló szerződés értelmében a privilegizált hajózási társaságnak viszont kártalanításra volt joga. Mivel a társaság nem kapott pozitív választ, a privilégium határidejének lejárta után is folytatta az ügyek intézését, de csupán az állami adminisztráció végrehajtó szervének tekintve magát. Erről írásban tájékoztatta Bácska vármegyét. Abból a körülményből, hogy a társaság a koncesszió lejárta után is intézi a Duna—Tisza-csatorna adminisztrációs ügyeit, nem szabad azt a következtetést levonni, hogy ezzel a koncesszió automatikusan meghosszabbodott — hangsúlyozta Dietrichstein herceg és Dezassl gróf Nádasdy pénzügyminiszterhez intézett beadványában. Megeshetett, hogy a tél folyamán megrongálódott a csatorna, a társaság azonban nem vállalhat semmilyen felelősséget, mert a kamara különbizottsága, amely 1826 szeptemberében megtekintette a Duna—Tisza-csatornát, azt állapította meg, hogy állapota rendben van.

A részvényesek, felkérve a kincstárt, hogy vegye át a Duna—Tisza-csatorna igazgatását, egyben azt is indítványozták, hogy végezzék el a koncesszió lejárta utáni időszak bevételének és kiadásainak elszámolását. Ettől kezdődően ugyanis a tár36. Ugyanott, lásd az udvari kamara 1927. ápr. 9-i elaborátumát és a kamara 1827. ápr. 17-i üléséről készült részletes jegyzőkönyvet. (P. Nr 16471/ /439).

424