Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XV. fejezet. Állami bizottság az elkészült Duna–Tisza-csatornán. A csatorna és a kincstári birtokok kiaknázása 1826-ig
Az uralkodó, figyelembe véve az említett körülményeket, 1817. november 28-án meghozta végleges döntését, és ismét elutasította a társaság panaszát, annak tudatában, hogy ha a társaság panaszát elfogadja, a kerületek is joggal követelhetik, hogy szabadítsák fel őket a gabona megszabott áron való átadásának kötelezettsége alól.27 A társaságnak megint csak nem volt más kiútja, mint hogy teljesítse a magyar kamara iránti kötelezettségét. Még többet is leszállított, mint amennyit a kamara kért, mert abban az évben valóban jó volt a termés Bácskában. A kamara a kért 26 000 mérő (10 920 métermázsa) helyett 30 728 mérő (12 905 métermázsa) kenyérgabonát kapott. Az adat alapján kiszámolhatjuk, hogy a társaságnak még 15 364 mérő (6 452 métermázsa) kenyérgabonája maradt meg, hogy a piacon értékesítse.28 A bérleti szerződés értelmében a társaság köteles volt a rekvirált mennyiséget elszállítani a Duna—Tisza-csatona vagy a Duna partjánál lévő kincstári raktárakba.29 Ezt a gabonát a Bécsből kapott utasítások szerint elsősorban katonai célokra használták. 1816- ban például zabot és rozsot küldtek a velencei tartományba, amely Ausztria fennhatósága alatt volt.30 4. TÁRGYALÁSOK A BIRTOKOK BÉRLETI SZERZŐDÉSÉNEK ÉS A DUNA—TISZA-CSATORNA PRIVILÉGIUMÁNAK A MEGHOSSZABBÍTÁSÁRÓL Hogy a kincstári birtokoknak milyen nagy jelentőségük volt a privilegizált hajózási társaság tevékenysége és fennmaradása szempontjából, ezt azok az események is bizonyítják, amelyek 1826. július 1-e után történtek, amikor lejárt a bérletről 1802-ben kötött szerződés. A szerződés meghosszabbításáról folytatott bonyolult tárgyalások és az ezzel kapcsolatos problémák világítják meg a társaság tevékenységét, s ezért megérdemlik figyelmünket. Fél évvel a kincstári birtokok bérleti szerződésének lejárta előtt az udvari kamara javaslatot terjesztett az uralkodó elé a privilegizált hajózási társasággal megkötött szerződés felújításának feltételeiről. E javaslat teljes szövegével nem rendelkezünk, az alapvető feltételek azonban ismeretesek. Ezek a feltételek ugyanis a szerződés felújításáról folytatott tárgyalásokon 27. C. U„ 25. füzet, Nr 359., Nr. 7894, ad 1817, nov. 4. föl 996—987. 28. C. U„ 25. füzet, Nr 359., 1817. XII. 26./33794. sz„ 1065—1069. föl. 29. A privilegizált hajózási társaság 1822-ben az alábbi szállítási díjszabást alkalmazta a gabonára: a Szivác—Duna (a csatorna bejárata) vonalon egy zsák v. 1 bécsi mázsa búzáért 12 krajcár, rozsért 8, zabért 6 krajcár. C. U., 17. füzet, 1822. I./121. sz., 1—4. föl. 30. C. U., 25. füzet, Nr 358., Nr 111., 1816. nov., 954—956. föl. 421
