Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XV. fejezet. Állami bizottság az elkészült Duna–Tisza-csatornán. A csatorna és a kincstári birtokok kiaknázása 1826-ig

telték, ami biztosította a hordalék és az iszap elvezetését, hogy a csatorna bejárata ne iszaposodjon el.

Mivel a csatorna nem volt elég széles ahhoz, hogy a hajók egymással szemben közlekedhessenek, a bizottság már 1796-ban megállapította, hogy a csatorna medrének legalább öt öl szélesnek kellene lennie, és olyan távolságon, amely még lehetővé teszi, hogy a szemközt haladók kölcsönösen meglássák egymást, ki kell szélesíteni a medret. A felülvizsgáláskor a bizottság megállapította, hogy a medret a kért szélességre bővítették, de mivel a töltés lejtése enyhébb lett — amit szintén követelt a bizottság —, a csatorna néhány helyen szélesebb, mint ahogy tervezték. E kedvező körülmény folytán szükségtelen volt elkészíteni a korábban követelt kiszélesítést. Ezért okkal állhatták el a bizottság korábbi követelésétől. A társaság pontosan beosztja, hogy a csatornán mikor közlekedhetnek a megrakott, illetve az üres hajók, hogy a közlekedés zavartalan legyen.

Azt is megállapította a bizottság, hogy a töltéseket jól ledöngölték, a partok lejtését megfelelően enyhítették, vízállóképességük kielégítő, ami különösen 1799. tavaszán mutatkozott meg Adjanska baránál, a nagy dunai árvíz idején. Amikor azonban a Duna vizét beengedik a csatornába, még egyszer felül kell vizsgálni a töltéseket. Ahol szivágást észlelnek, ott sürgős javítást kell eszközölni. A töltéskoronát az 1796-os bizottság utasításai szerint előírásosan befüvesítették.

Az 1796-ban végzett ellenőrzéskor a bizottság kivételes figyelmet szentelt a verbászi és a szenttamási hajózsilipnek. A verbászi hajózsilip akkor rossz állapotban volt, mert a talajvíz, a helytelen alapozás és a rossz tömítés következtében alámosta az egész építményt. Emiatt a hajózsilipet szinte teljes egészében újjá kellett építeni. Froon bizottsága meg volt elégedve az új hajózsilippel, mert a korábbi fogyatékosságokat, különösen azt, hogy rosszul tömték el a talajvízforrásokat, kiküszöbölték.

A szenttamási zsilipet az elsődleges terv nem irányozta elő. Froon azonban a csatorna első megtekintésekor pontos nivellálás alapján bebizonyította, hogy a verbászi hajózsilipben nem lesz elegendő víz, ha Szenttamásnál nem építenek hajózsilipet. Erre nem lenne ugyan szükség, ha a verbászi zsilip fenekét feljebb emelnék, ám ebben az esetben növelni kell a szintet a Földvár és Verbász közötti csatornaszakaszon, ezáltal nő a Crna bara vízállása, s ott a víz elönthetné a partokat. Ennek akarták elejét venni a szenttamási gát megépítésével.

A bizottság megállapította, hogy a szenttamási zsilipet igen szolidan építették, és hogy tekintettel a szintkülönbségre, tényleg szükség volt ennek a zsilipnek a létesítésére.

411