Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XV. fejezet. Állami bizottság az elkészült Duna–Tisza-csatornán. A csatorna és a kincstári birtokok kiaknázása 1826-ig
A hidakról is elismerték, hogy az új igazgatóság az 1796- ban adott utasítások szerint járt el. Néhány kisebb fogyatékosságtól eltekintve, amelyet gyorsan és könnyen ki lehet küszöbölni, a bizottság szerint a csatorna olyan állapotban volt, hogy megkezdődhetett vízzel való feltöltése. Mivei éppen abban az időben magas volt a Duna vízállása, a bizottság Froon javaslatára és a többi tag beleegyezésével elhatározta, hogy nyomban megnyitják a monostori zsilipkaput, hogy megkezdődjön a csatorna feltöltése, amíg a bizottság még Bácskában tartózkodik. így köszöntött be a rég várt nap: 1801 június végén, nyolc évvel az építés megkezdése után, megindult a víz a csatornába. Ha figyelembe vesszük építésének kivételes körülményeit, a napóleoni háborúkat és a munkaerőhiányt, az árak emelkedését és az Európa e sorsdöntő időszakában dúló háborúk okozta számos bonyodalmat, akkor azt is mondhatnánk, hogy a csatorna építésének határidejét nem lépték túl lényegesebben, különösen ha azt is számba vesszük, hogy a vízépítészeti szakemberek, akik közvetlenül vagy közvetve részt vettek a csatorna tervezésében és építésében, igen kevés tapasztalattal rendelkeztek ezen a téren, és hogy ilyen méretű csatorna még nem volt sem Magyarországon, sem Ausztriában. Ezt a nagy napot a csatorna megálmodója és első építője, Kiss József magányosan, kitaszítottan érte meg Verbászon, ahol az építőhelyről való távozása után letelepedett. Csak azzal vigasztalhatta magát, hogy elképzelése nemcsak helyesnek, hanem bátornak is bizonyult, és nagy hasznot ígért Vajdaságnak csakúgy, mint az egész Közép-Duna-medencének. A bizottság jelentése nagy siker volt a vállalat igazgatósága számára is, amely az építést sikeresen véghez vitte. A jelentést az ismert hivatali ügyrend szerint előbb eljuttatták a magyar kamarához. Ez a testület 1801. július 9-én megjegyzés nélkül, de rövid kísérőirattal ellátva eljuttatta az uralkodóhoz,7 vagyis gyakorlatilag az udvari kamarának, amelynek a tárgyat át kellett tanulmányoznia, és határoznia kellett, mielőtt beterjeszti az uralkodóhoz. Az udvari kamara 1801. augusztus 20-i ülésén csupán azt állapította meg, hogy a Duna—Tisza-csa- torna a bizottság jelentése szerint elkészült, és maradéktalanul megfelel céljának és rendeltetésének. Ezek szerint nem marad más hátra, mint elfogadni a jelentést, ennek másolatát pedig tudomásulvételre eljuttatni az osztrák—cseh udvari kancelláriának;8 az udvari haditanács Froon tábornagytól közvetlenül kapta meg a jelentés egy példányát. 7. C. U„ 33. füzet, Nr 738., 1801. VIII./135., 91. föl. 8. Ugyanott, 90. és 92. föl. 412
