Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XV. fejezet. Állami bizottság az elkészült Duna–Tisza-csatornán. A csatorna és a kincstári birtokok kiaknázása 1826-ig

Az udvari kamara elfogadta az igazgatóság javaslatát, és már 1801. május 1-én azzal a kérelemmel fordult Habsburg János főherceghez, az osztrák hadsereg fortifikációs és műszaki igazgatóságának vezérigazgatójához, hogy az általunk már ismert Froon bárót nevezze ki a szakértői bizottságba, mivel jól ismeri a tárgyat, és van hozzá szükséges szaktudása. Az udvari kamara ugyanakkor a magyar udvari kancellária útján a helytartótanácshoz és közvetlenül az udvari kamarához fordult, hogy nevezzék ki képviselőjüket, hogy a bizottság mielőbb megkezdhesse munkáját.3 Az udvari haditanács, amelyhez a fortifikációs és műszaki igazgatóság tartozott, 1801. május 5-én már meg is hozta döntését, hogy Froont küldjék Bácskába, hogy részt vegyen a bizottság munkájában.4

A bizottság azonban csak június végén kezdte meg a munkát, mert a csatorna befejezésének utolsó határidejét is túllépték. Az egy hónapos késésnek azonban már nem volt lényegesebb jelentősége.

A bizottság június 24-én érkezett meg Zomborba és 1801. június 25-én Monostorban megkedte munkáját. Bejárta a Duna— Tisza-csatorna egész hosszát és megtekintette az összes létesítményeket, s a szemlét négy nap után, június 28-án Bácsföldvár- nál fejezte be. A 15 pontos jegyzőkönyvet a bizottság tagjai június 29-én Zomborban írták alá.

A bizottságnak öt tagja volt. Szakmai vezetője, az egész bizottság egyetlen szakembere, Froon báró műszaki tábornagy volt. Rajta kívül tagja volt a bizottságnak Podmaniczki József báró, a budai helytartótanács tanácsosa és képviselője, Örményi Mihály, a magyar kamara tanácsosa és a bácskai kamarai adminisztráció adminisztrátora, Odry András királyi tanácsos, Bácska vármegye alispánja, aki tisztségét tekintve a legmagasabb állást töltötte be a vármegyei adminisztrációban és a vármegye ügyeinek irányítója volt, és végezetül Franz von Redl, a privilegizált hajózási társaság képviselője.

A bizottság szigorúan betartotta a névtelen levél után hozott határozatokat és utasításokat, mégpedig a Zomborban 1796. július 30-án és a Bécsben 1797. február 12-én összeállított jegyzőkönyv döntéseit és utasításait. Ezekkel a dokumentumokkal az új igazgatóság, mint tudjuk, igen határozott és kötelező jellegű utasításokat kapott a vitás hidrotechnikai problémák tekintetében, amelyek miatt a Kiss fivéreket leváltották. Az egyeztető

3. Ugyanott, 61+68—70. föl. Ez a jelzése mindhárom, szinte teljesen azonos levélnek.

4. C. U„ 33. füzet, Nr 783., 1801. VIII./19. sz„ 80. föl.

408