Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XV. fejezet. Állami bizottság az elkészült Duna–Tisza-csatornán. A csatorna és a kincstári birtokok kiaknázása 1826-ig

bizottság azt a szigorú utasítást kapta Bécsből, vizsgálja meg, hogy az új operatív—szervezési és szakmai vezetőség betartotta-e a korábbi bizottságok határozatait és az általuk szabott irányvonalat; kijavította-e a Kiss fivérek hibáit és pótolta-e mulasztásaikat, az eredeti terv szerint építette-e a csatornát vagy a Kiss fivérek által önkényesen módosított terv szerint.5

A bizottság először is a monostori bejárati zsilipet tekintette meg. A Kiss fivérek, mint tudjuk, az elsődleges tervtől eltérően a hajózsilipet a Duna partjától 70 ölnyire (132 m] építették, és a bizottság 1796-ban fenntartásának adott hangot, hogy a csatorna bejárati részét nehezen lehet majd karbantartani és megtisztítani a folyó hordalékától. Megállapították, hogy a hibát kiküszöbölték és hogy az előző bizottság valamennyi műszaki utasítását betartották; hogy a Duna partját a bejárati csatorna mindkét oldalán vesszőnyalábokkal megerősítették, hogy a csatorna bejárati részét, egészen a hajózsilipig, egy öllel mélyebbre ásták, mint a zsilip alja, hogy a feneket ráccsal és tölgyfa cövekekkel megerősítették, hogy a csatornapart lejtését enyhítették, a töltés alsó részét kiépítették, a felső részt kikövezték, a töltéskoronát pedig füvesítették. Az építmény tehát megbízható, a hordalékot a csatorna bejárati részéből gyorsan és olcsón lehet kitisztítani. A csatorna bejárati része fenekének relatív magassági alappontja 63, a hajózsilipé pedig 62 láb.6

A bizottság a továbbiakban megállapította, hogy az 1796-os szakértői bizottság utasításával összhangban jártak el, és elálltak a Kiss fivérek téves elképzelésétől, hogy Monostor és Sztapár között vízgyűjtő medencét létesítsenek, amelyből vízzel látják el a csatornát. Betartották a bizottságnak a bejárati hajózsilip tekintetében adott utasítását is. Egyetlen, két kapuval ellátott zsilip helyett kettőt építettek, két-két kapuval. Tehát egy olyan zsilipkamrát építettek, amely a Duna alacsony vízállásakor is lehetővé teszi a hajózást, illetve a hajók beúszását a csatornába, miközben a víz mennyisége nem csökken a hajózáshoz szükséges szint alá. Azt is megállapították, hogy a monostori és a sztapári hajózsilip közötti szakaszon kimélyítették a csatornát, igaz, hogy magassági alappontja nem lett 58 láb, ahogyan Froon első bizottsága követelte, hanem 59. A bizottság ezt jóváhagyta, mert a Kiss fivérek a sztapári hajózsilip fenekét az 59. magassági alappont szintjén képezték ki. Mivel a hajózsilipet meghagyták eredeti álla5. A bizottság 1801. évi jegyzőkönyvének jelzése: C. U., 33. füzet, Nr 738, 1801. VIII./135. sz„ Nr 642/17975, 92—102. föl.

6. Az egyes műtárgyak magassági alappontja itt sem felel meg a tengerszint feletti magasságnak. Tudjuk, hogy a magassági alappontot a csatorna feletti elképzelt pont alapján határozták meg, ezt pedig a Duna Monostornál mért legmagasabb és legalacsonyabb feljegyzett vízállása szerint állapították meg.

409