Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XIV. fejezet. Sikertelen kísérletek a kupa csatornázására. A Gorski Kotaron át vezető Lujza-út építése

hogy még mielőtt a munkálatokat egy napon folytatják, kizárjanak minden bizonytalanságot. Az új projektum alapos tanulmányozás, érett elgondolás és mérlegelés gyümölcse kell hogy legyen, összhangban a társaság anyagi lehetőségeivel — olvashatjuk a Lujza út privilégiumában.15

A Kupa folyón keletkezett műszaki nehézségek jellegéről nincsenek adataink, ezért a kudarc okát a Gorski Kőtárban és a Kupa felső folyásában található geomorfológiai, hidrológiai és időjárási okokból kiindulva igyekszünk megmagyarázni. A Gorski Kőtárban, ahol 700—800 méter tengerszint feletti magasságú fennsíkok, tagolt domborzati alakulatok, külön-különálló, egymást keresztező hegyvonulatok vannak, amelyeknek geológiai összetétele karszt, ahol szurdokok, barlangok, mélyedések, karsztme- zők, és hosszú és éles telek, rövid, hűvös nyarak vannak, ahol az évi csapadék 2 500—3 000 milliméter között van [3-4-szer több, mint a Pannon-síkságon). Ez a területi természeti tulajdonságainál fogva sokkal keményebb feladat volt vízépítészeti szempontból, mint a szelíd bácskai síkság, vagy más földrajzi tulajdonságú területek, amelyeken az osztrák és a magyar szakemberek korábban dolgoztak és tapasztalatokat szereztek. A karsztvidék geológiai formái, mivel átengedik a vizet, igen súlyos problémát jelentenek a vízépítészeti szakemberek számára egészen napjainkig. Különösen kifejezett volt ez, még mielőtt a betont elkezdték volna használni a hidrotechnikában. A Kupa felső folyása ugyan a Gorski Kőtár északi szélén van, és tengerszint feletti magassága alacsonyabb e terület legmagasabb részeinél, de hegyes karszti területeken át folyik.

Ha mindezeket a körülményeket figyelembe vesszük, megértjük, hogy az említett dokumentumban miért hangsúlyozzák, hogy a legtehetségesebb vízépítészeti szakemberek éveken át igyekeztek megfelelő műszaki megoldásokat találni és megzabolázni a Kupát, miközben rengeteg pénzt költöttek. A rijekai és a karlovaci szakértők és vállalkozók, meg a hajózási társaság igazgatósága — nem sejtve, hogy milyen nagy nehézségekkel és hidrológiai problémákkal kerülnek szembe és abban az óhajukban, hogy olcsóbb és megfelelőbb utat nyissanak a kvarneri kikötők felé — több ízben is megpróbáltak megbirkózni a Kupával, de valamennyien teljes kudarcot vallottak. A legnagyobb árat a Kiss fivérek fizették. A privilegizált hajózási társaság azonban a XIX. század elején szolid gazdasági alapokon nyugodott és így leküzdhette az anyagi és más jellegű nehézségeket, amelyekkel szembekerült. Igen befolyásos és gazdag részvényesei voltak, és megkezdődött már a Duna—Tisza-csatorna meg a

15. O. Sz. K. V. 214142/1962 — 1575. föl. germ., 7—16. föl.

400