Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XIV. fejezet. Sikertelen kísérletek a kupa csatornázására. A Gorski Kotaron át vezető Lujza-út építése
folyásos részvényesei azt a szerepet kapták, hogy a hatóságoknál, de ugyanígy a nagyközönségnél is, támogassák a projektumot, biztosítsák elfogadását és gyorsítsák meg az új részvények és a hitelek bejegyzését, tekintettel arra, hogy a Kupa szabályozására alakult részvénytársaság pénzügyi szempontból önálló volt, noha különben a privilegizált hajózási társaság szerves részét alkotta. A privilégiumban megemlítették az új víziút és a szárazföldi út alapvető műszaki adatait is. A Kupának Karlovactól Bro- dig terjedő csatornázott szakasza e változat szerint 16 mérföld (123,5 km) hosszúságú lesz. A Kupán, amelynek felső szakasza „sohasem volt hajózható”, a jövőben „300, sőt 600 bécsi mázsa teherbírású hajók” közlekedhetnek majd (168—336 métermázsa). Brodtól a tengeri kikötőkig a társaság „egy kényelmes kereskedelmi utat épít a fogatosoknak”, hogy ezen 40, sőt 50 bécsi mázsával (22,4 illetve 28 métermázsa) megrakott fogatok „4 erős lóval váltás nélkül” haladhassanak Brodtól a tengerpartig, míg „a Karolina úton ugyanennyi lóval alig 10 mázsát lehet szállítani” (5,6 métermázsa), állt a privilégiumban. Figyelembe véve az új kombinált közlekedési útvonal minden előnyét, az állami hatóságok elhatározták, hogy a privilegizált hajózási társaságnak 50 évre szóló kedvezményt ítélnek oda, ráadásul áruszállítási monopóliumot, azzal a kötelezettséggel, hogy a projektumot két év alatt megvalósítják, éspedig két egyenlő szakaszban. Az első évben be kell fejezni a vízépítészeti munkálatokat Brodtól Ladisicig és meg kell építeni az ideiglenes, rövid kereskedelmi útvonalat Novigradtó! a Kupáig, a már meglevő Karlovac—Novigrad út folytatásaként, hogy a második szakasz befejezéséig és a Kupa csatornázásának elkészültéig zavartalan legyen az áruszállítás. A második szakaszban, a következő évben Ladisictól Karlovacig kellett hajózhatóvá tenni a Kupát és kiépíteni az utat Brodtól a tengerpartig. A privilégium kapcsán két körülmény érdemel figyelmet. Először: rendkívül rövid időt szabtak az igen nehéz, hegyes terepen létesítendő bonyolult hidrotechnikai objektumok megépítésére, amelyeket egy 12,5 kilométer hosszú szakaszon kellett megépíteni, ahol az esés több mint 100 méter volt; másodszor, hogy a kiváltság 50 évre szólt, vagyis mégegyszer olyan hosszú időszakra, mint a Duna—Tisza-csatorna esetében. A Gorski Kőtáron át vezető új közlekedési út előnyei any- nyira meggyőzőek és kecsegtetőek voltak, hogy a monarchia állami szervei minden különösebb latolgatás nélkül elfogadták azt a javaslatot, hogy a privilégiumot 50 évre ítéljék oda. A csatornázott Kupa folyón ugyanis, a szóban forgó 16 mérföldes sza394
