Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XIV. fejezet. Sikertelen kísérletek a kupa csatornázására. A Gorski Kotaron át vezető Lujza-út építése
intézményeknek.6 Az adminisztratív eljárás zárószakaszához csak azután láttak hozzá, hogy mindezeknek az intézményeknek a véleményét eljuttatták Bécsbe és megvitatták őket. Az uralkodó 1801. június 30-án végül aláírta a privilégium odaítéléséről szóló döntést, azzal a kikötéssel, hogy egy új, külön gazdasági szervezetet alakítsanak, ezzel az elnevezéssel: „Részvénytársaság a Kupa folyó Ladisictól Brodig terjedő szakaszának csatornázására, és a Brodtól Rijekáig terjedő kereskedelmi útnak, valamint a Bakar és Kraljevica felé vezető elágazásoknak a megépítésére”.7 A privilégium szövege Kiss Józsefnek a budapesti Országos Széchényi Könyvtárban őrzött hagyatékában fennmaradt.8 A Duna—Tisza-csatorna értelmi szerzője magányosan és kirekesztetten továbbra is élénk figyelemmel kísérte a társasággal kapcsolatos eseményeket. A privilégium mint az előzetes eljárás zárószakasza, megérdemli, hogy alaposabban bemutassuk. 2. KONCESSZIÓ A KUPA CSATORNÁZÁSÁRA ÉS A TENGERPARTIG VEZETŐ ÚT MEGÉPÍTÉSÉRE A privilégium jogi alapjául II. Ferenc 1796. május 12-én kelt határozata szolgált, amellyel elvi beleegyezését adta a tengeri kikötőig vezető kombinált közlekedési hálózat megépítéséhez. Az adminisztráció úgy vélte, hogy a Kupa folyón végzett munkálatok megszakításával ez az aktus még nem került hatályon kívül. Jogi szempotból az uralkodói döntést és a privilégiumot szerves egésznek tekintették. A privilégium szövegében az áll, hogy a folyamodványt a társaság nevében „tekintélyes, befolyásos és igen tehetős mágnások” terjesztették be, mégpedig Alois Liechtenstein és Johann Karl Dietrichstein — Proskau hercege, továbbá Apponyi Antal, valamint Batthyány Teodor és Károly grófok, mellettük a magyar kamara ügynöke, Keresztúry István és a zágrábi püspök meghatalmazottjaként Maksimilijan Vrhovec. Az öt gazdag nagy- birtokos a privilegizált hajózási társaság igazgatóiként írták alá a folyamodványt. Ezt a rangot erre az alkalomra külön odaítélték nekik. A zágrábi püspök és az öt főúr mint a társaság be6. C. U., 33. füzet, Nr 737., VIII./1. sz., 154—155. fői. A kamarát az értekezleten Semsey udvari tanácsos képviseli, aki kezdettől fogva a Duna—Tisza-csatorna ügyeivel foglalkozott és jól ismerte a társaság munkáját. 7. M. Despot idézett műve, 128. o. 8. O. Sz. K. V. 214142/1962 — föl. germ. 1575., 7—10. föl. 393
