Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XIV. fejezet. Sikertelen kísérletek a kupa csatornázására. A Gorski Kotaron át vezető Lujza-út építése

állapíthatjuk, hogyan alakultak az események a csatorna körül az új évszázad beköszöntőt követően.' A kezdeményezés az igazgatóságtól eredt, és a terület nevében Apponyi küldött kérvényt az udvari kamarának, hogy a társaság kapjon privilégiumot Kar- lovacnak az Adriai-tengerrel való összekötéséhez. Nem várva meg az uralkodó beleegyezését, az udvari kamara — annak tudatában, hogy II. Ferenc nagyon érdeklődik a projektum iránt — nyomban az osztrák-cseh udvari kancelláriához fordult a kéréssel, hogy támogassa a társaság javaslatát. Az udvari kamara ezt követően szakértői bizottságot küldött a helyszínre azzal a feladattal, hogy tanulmányozza a Kupa csatornázási tervének kivitelezhetőségét és igazoltságát. Az osztrák-cseh udvari kancelláriát arra is felkérték, hogy illetékessége keretében utasítsa a krajnai tartományi kormányt és a tengermelléki terület helyi közigazgatási szervét, hogy nevezze ki képviselőjét a szakértői bizottságba.1 2

Kempelen Farkas, aki mindig kész volt támogatni a társaság kezdeményezéseit, 1800. március 8-án arról tájékoztatta Apponyi Antalt, hogy a legfelsőbb állami adminisztráoió már megtette a szükséges intézkedéseket kérelmük ügyében.3 Három nappal később, az osztrák-cseh udvari kancellráia ülésén bejelentették, hogy az udvari kamara szakértői bizottsága már elutazott a helyszínre. A jelenlevők üdvözölték a társaság szándékát, hogy felújítja a munkálatokat a Kupa csatornázásán.4

A bizottság munkájáról és jelentéséről nincsenek adataink. Álláspontja a jelekből ítélve pozitív volt, és munkáját július 28-a előtt fejezte be,5 mert ezen a napon megtartották a magyar udvari kancellária és az udvari kamara együttes ülését, hogy megfogalmazzák a Kupa csatornázására vonatkozó privilégium szövegét. A nézetek egyeztetése és a kiváltság egyes pontjainak megfogalmazása teljes két hónapot vett igénybe, vagyis 1800 szeptember végéig tartott. A kijavított és átírt végleges szöveg azonban csak az év végén készült el. Véleményezésre eljuttatták az összes érintett hatalmi szerveknek és gazdasági

1. C. U., 33. füzet, Nr 141., 1800. III. 27-i szám, 139—140. föl. Lásd még: Miroslava Despot, Rijeka és a hátország közötti kereskedelmi utak története a XVIII. és XIX. században. (Historija trgovackih puteva izmedu Rijeke i zaleda u XVIII. i XIX. stoljecu, Rijeka, zbornik radova, Zágráb, 1953., 123—132. o.j. A szerző az adatokat az alábbi folyóiratból vette: Zeitschrift von und über Ungarn, Pesth, 1802. I. B., I. H.

2. C. U„ 33. füzet, Nr 141., 1800., Ili. 27-i szám, 139—140. föl.

3. Ugyanott, 138. fői. Kempelen Farkas Heppe Sztaniszlóval és Kiss Gáborral együtt a háromtagú bizottság tagjaként 1794-ben járt a Kupánál azzal a feladattal, hogy értékelje a Kiss fivérek projektumát. Lásd a VII. fejezetet.

4. Ugyanott, 141. föl.

5. O. Sz. K. V. 214142/1962 — föl germ. 1575., 5—7. föl.

392