Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XIII. fejezet. A kincstári birtokok bérlése

erről az összetett problémáról írt Bevezető megjegyzések című szakaszból:

.......A földjáradéknak az a sajátossága ..., hogy azokkal

a feltételekkel, amelyek között a mezőgazdasági termékek mint értékek (áruk) kifejlődnek, valamint értékük realizálásának feltételeivel együtt kifejlődik a földtulajdonnak a hatalma is arra, hogy elsajátítsa e közreműködése nélkül létrehozott értékek egy növekvő részét, az értéktöbblet növekvő része változik át földjáradékká.” (Marx, A tőke, III. kötet, III. könyv, 6. szakasz, 607.

o., Budapest, 1978. Kiemelés — N. P.)

A kincstári birtokok bérbeadásával a társaságnak még egy lehetőséget nyújtottak, hogy növekedjen a nyereség, amelyet a részvényeseknek fizetnek ki. A részvényesek azonban, mint tudjuk, javarészt a nagy és a legnagyobb feudális nagybirtokosok közül kerültek ki, akiknek jövedelme abból a földjáradékból származott, amelyet a paraszti alattvalóktól szedtek be — lett légyen szó természetbeni vagy pénzjáradékról, esetleg munkajáradékról, amennyiben az úgynevezett allodiális földekről volt szó, amelyeket a földbirtokosok a paraszti robotot felhasználva maguk műveltettek. Bevételüknek ez a formája is gyarapodik a kivitel növekedésével, és kihat majd az értéktöbblet és többletmunka arányára, amelyet a saját birtokairól élveztek, Ha ezt a körülményt is figyelembe vesszük, akkor jobban megértjük, miért tanúsítottak az osztrák és a cseh nagybirtokosok és mágnások oly nagy érdeklődést a Kiss fivérek projektuma és a részvételükkel megalakítandó kapitalista vállalat iránt. Ha felfogjuk e mechanizmus objektív dialektikáját, akkor megértjük a feudalizmus fokozatos széthullásának és végleges bukásának elkerülhetetlenségét.

4. AZ URALKODÓ ELFOGADJA A BÉRLETI SZERZŐDÉST

Miután az összes csúcsintézményekben sokoldalúan megvitatták a szerződést és pozitív véleményt mondtak róla, joggal volt várható, hogy az uralkodó döntése is pozitív lesz. Ő azonban ezúttal nem sietett a végleges döntés meghozatalával. Csak a vegyes bizottság ülése után egy évvel, 1801. április 24-én hozta meg döntését, amely lényegesen különbözött a bizottság javaslatától. II. Ferenc rendeletében egyebek között ezt olvashatjuk:

,,A kincstári településeket nem lehet bérbe adni. Ellenkezőleg, az az óhajunk, hogy igazgatásunkat a privilégium tartama alatt engedjék át a csatornaépítő társaságnak, de olyan feltétellel, hogy az igazgatás megtérítéseként megkapja annak a ha388