Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XIII. fejezet. A kincstári birtokok bérlése
A földjáradék minden formájában — mint természetbeni, munka- vagy pénzjáradék — mindig értéktöbbletet jelent, a munkatöbblet eredménye, ami azt jelenti, hogy a közvetlen mezőgazdasági termelők, a jobbágysorú parasztoknak többet kell dolgozniuk, mint amennyire a saját munkaerejük reprodukálásához szükség volt, vagyis amennyit ők maguk, mint termelők igényeltek. Hogy az a többletmunka, amelyet a földtulajdonos járadék formájában kap meg (esetünkben a tulajdonos az udvar, illetve a kamara) egyáltalán megvalósulhasson, arra van szükség, hogy a mezőgazdasági termelés természetes feltételei lehetővé tegyék, hogy a közvetlen termelő munkával ne csak a saját termelőereje reprodukálásához szükséges eszközöket reprodukálhassa, hanem azt az értéktöbbletet is, ami már a többletmunka eredménye. Más szóval, hogy a maga számára szükséges lét- fenntartási eszközök termelése ne merítse ki teljes egészében a termelő munkaképességét. Ha ez megtörténne és ha nem maradna fenn semmilyen többlet, akkor a paraszt nem lenne képes fizetni a járadékot a föld tulajdonosának, illetve a bérlőnek, esetünkben a társaságnak. Bácskában a mezőgazdasági termelés természetes feltételei kivételesen jók voltak. Az az objektív, a természettől adatott lehetőség, hogy a közvetlen mezőgazdasági termelő, esetünkben a kamarai zsellér nagyobb munkatöbbletet teremthessen, mint korábban, és ezzel értéktöbbletet is, attól függött, hogy a mezőgazdasági termékek forgalmi értékké és áruvá válhattak-e és realizálódhattak-e a piacon, mégpedig a külső piacon, mivel a Közép-Duna-medence belső piaca fejletlen volt. Ahhoz azonban, hogy az értéktöbbletet a külső piacokon áruként realizálódjon, új közlekedési útvonalak építésére és a régiek megjavítására volt szükség, mert csak ezáltal növekedhetett a földjáradék azok számára, akik kisajátították a paraszt többletmunkáját, illetve akik egymás között elosztották a földjáradékot, miután a bácskai kincstári birtokokat bérbe adták a társaságnak. Ez volt az egyetlen lehetséges módja annak, hogy teljes mértékben érvényesítsék ,,a földtulajdonnak azt a képességét, hogy ... az értéktöbbletnek egy növekvő részét lefölözze" olyan feltételek között, amikor a külső tényezők változása miatt a mezőgazdasági termékek mind nagyobb része vált áruvá. A földjáradéknak ezt a tulajdonságát, a földtulajdonosoknak ezt a társadalmilag szavatolt előjogát a kamara átruházta a társaságra, esetünkben egy kapitalista részvénytársaságra, lehetőséget nyújtva neki ezzel, hogy teljes egészében felhasználja megnövekedett értéktöbbletét az Adriai-tengerig vezető nagy közlekedési hálózat befejezte után. Hogy még világosabb legyen a társaság indítéka, idézzük Marx véleményét a földjáradék immanens tulajdonságairól, az 387
