Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XIII. fejezet. A kincstári birtokok bérlése

annál kevésbé, mert a társaság elsősorban a természetes robotra összpontosította figyelmét.”31

Az udvari kamara mellett a magyar kamara és az állami főkönyvelőség is a négy telepes falu kérvénye ellen foglalt állást, attól függetlenül, hogy a kamarai uradalmakat átengedik-e vagy sem a társaságnak.

Ebben a kérdésben tehát egyáltalán nem volt nézeteltérés a bizottságban. Nyilvánvaló, hogy a XVIII. század folyamán az egy központból irányított bácskai kincstári birtokok sajátos gazdasági egészet alkottak, amelyek kapcsolatban álltak az alattvalók falvaival és a parasztgazdaságokkal, és függtek kényszertámogatásuktól. A feudális monarchia állami szervei nem akarták, hogy ez a kör megbomoljon. Nyugat-Bácska négy, gazdaságilag fejlett települése ezzel szemben azon igyekezett, hogy megkönnyítse helyzetét, hogy minél nagyobb mértékben megszabaduljon függőségi viszonyától, és hogy a munka- és természetbeni járadékot pénzjáradékká változtassa. Szembeszálltak azzal a kísérlettel, hogy egy nagy kapitalista részvénytársaság hatalmába kerüljenek, amely monopolista törekvéseket ápolt és expanzióra törekedett.

A részvénytársaság mint bérlő intenzívebben és jobban gazdálkodott volna, mint a kamarai igazgatóság, de a kamarai alattvalókat egyébként is sújtó feudális terhek még súlyosabbak lettek volna és még nagyobb a kizsákmányolás. A régiek helyett újabb társadalmi és gazdasági ellentmondások jelentkeztek volna.

4. NÉHÁNY ELMÉLETI MEGJEGYZÉS A FÖLDJÁRADÉKRÓL

Elméleti szempontból mérlegelve annak a jelentőségét, hogy a társaság négy kincstári birtokot bérelt ki, szem előtt kell tartanunk a földjáradék összetett jellegét és azokat a különböző formákat, amelyekben ez a járadék a történelem folyamán jelentkezett, valamint ,,a földtulajdonnak azt a képességét, hogy földmonopóliuma révén az értéktöbbletnek egy növekvő részét lefölözze, ennélfogva emelje járadékának értékét és magának a földnek az árát” mégpedig a kapitalista árutermelés alapján olyan mértékben, amilyenben ,,a mezőgazdasági termelés árutermeléssé válik ... a mezőgazdasági termék pedig áruvá, csereértékké és értékké”. (Marx, A tőke, III. kötet, III. könyv,

6. szakasz, 606. o., Budapest 1978.) Az itt szóban forgó időszakban és területen éppen erről a folyamatról volt szó.

31. Eredetiben: ,,natural Raboten", ami azt jelenti, hogy a társaságnak tényleges munkaerőre , munkajáradékra volt szüksége, nem pedig ennek pénzbeli ellenértékére.

386