Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XIII. fejezet. A kincstári birtokok bérlése
Még egy körülményt meg keli említeni, és ugyanakkor még egy kérdést is. A privilegizált hajózási társaság a négy kincstári birtok kibérléséről kötött szerződéssel abba a szokatlan helyzetbe került, hogy kapitalista részvénytársaságként feudális típusú és jellegű gazdasági szervezeteket irányítson és igazgasson. Igaz ugyan, hogy a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmeneti időszakban az ilyen jelenségek nem számítottak kivételnek, sem ritkaságnak. A hajózási társaság szempontjából ez az ellentmondás nem jelentett különösebb akadályt, a kincstári birtokok igazgatása nem változtatta meg gazdálkodását alapvető tevékenységében, a hajózásban, a szállításban és a kereskedelemben. Ez a három fajta gazdasági tevékenység komplementáris és egymással összefüggő volt. Ez fordítva is felvethető: milyen helyzetbe jutottak a kincstári birtokok zsellérei egy kapitalista részvénytársaság igazgatása és hatalma alatt? Jobb vagy rosszabb helyzetbe? Hogyan vélekedtek erről a parasztok? A kérdésre egészen konkrét választ tudunk adni. Adatok maradtak fenn arról, hogy reagáltak egyes falvak a bejelentésre, hogy a magyar kamara bérbe adja helységüket. A vegyes bizottságnak, megvitatva a négy kincstári uradalom bérbeadásának feltételeit, ezzel a kérdéssel is foglalkoznia kellett és erről is javaslatot tett az uralkodónak. A bizottság többször említett jegyzőkönyvében ismerteti, hogy Apatin, Filipovo, Prigrevica, Szentiván és Krnjaja kincstári falvak 1799-ben azzal a kérelemmel fordultak az udvari kamarához, hogy rájuk ne vonatkozzon a szerződés, és hogy a magyar kamara velük, ne pedig a privilegizált hajózási társasággal kössön szerződést mindazokról a kötelezettségekről, amelyek e falvakra hárulnak mind a munkajáradék, mind a természetbeni járadék és a kamara iránti egyéb kötelezettség tekintetében.29 Nyugat-Bácska e négy falva tehát azt óhajtotta, hogy feudális kötelezettségeit és járadékait a jövőben pénzben és előre megbeszélt összegben fizesse; más szóval, hogy feudális kötelezettségüket pénzjáradékká változtassák. Az említett falvak 1799-ben eljuttatott kérvényét a társaságok beadványával együtt vették megvitatásba, és mindkettő bejárta ugyanazokat az intézményeket. A vegyes bizottság, állást foglalva az említett négy falu kérvénye ügyében, megismerkedett e falvak nézeteivel csakúgy, mint a kamarai szervek álláspontjával. 29. Lásd a 19. lábjegyzetet. 384
