Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XIII. fejezet. A kincstári birtokok bérlése
csatorna befejezte után szándékában állt megkezdeni a szerém- ségi csatorna ásását Vukovártól Samacig. A Duna—Tisza-csator- na átadásával a társaság előtt igen nagy lehetőségek nyíltak (például, hogy a robotot a hajók vontatására, berakodására és kirakodására, továbbá más munkálatokra használja fel a csatornánál). Mint az 5. táblázat mutatja, a kihasználatlan munkajáradék pénzben kifejezve 50 000 forintot tett ki. Jelentőségénél fogva második helyen a természetbeni járadék áll. Világos volt, hogy miután megkezdődik a hajózás az új csatornán, jelentősen megjavul a gabonaforgalom helyzete. A privilegizált hajózási társaság megalapítói különben is a Közép- Duna-medencét az Adriai-tengerrel összekötő közlekedési hálózat koncessziójával együtt azt is kérték, hogy szavatolják számukra a bácskai kincstári birtokokról származó gabonafelesleg egész mennyiségének elsőbbségi felvásárlási jogát, amit akkor azzal az indoklással vontak meg tőlük, hogy ezáltal a gabonakereskedelemben egyetlen vállalat jutna monopóliumhoz, s ez nagy kárt okozna a többi kereskedőnek és gabonatermesztőnek. A négy nagy kincstári birtok kibérlésével azonban a privilegizált hajózási társaság lehetőséget kapna, hogy ha nem is monopolisz- tikus, de domináns szerepet kapjon a gabonakereskedelemben a Közép-Duna-medence nagy kiterjedésű és termékeny vidékein. A kincstári birtokok többi bevételét sem kell lebecsülni. Egy tőkés és magántulajdonban levő társaságnak, amelynek a minél nagyobb profit megvalósítása volt a célja, sokkal nagyobb lehetősége volt ilyen szempontból, mint a bürokratikus kamarának. A már említett különleges gazdasági feltételeken kívül szem előtt kell tartani az általános gazdálkodási feltételeknek a megváltozását a Duna—Tisza-csatorna megépítése és átadása után. Ha igaz, hogy a csatorna beruházási költségei már 1800 elején meghaladták a 2 millió forintot, és ha feltételezzük, hogy ennek az összegnek jó része Bácskában maradt, akkor jogos az a következtetés, hogy a pénzmennyiség növekedése és élénkebb körforgalma kihatással volt a gazdasági viszonyokra és legalábbis részben megszüntette a Magyarország délkeleti részében érezhető állandó pénzhiányt. Az áru- és pénzforgalmi viszonyok tehát már a csatorna építése folyamán új lendületet kaptak. Világos volt, hogy ez a tendencia az új közlekedési útvonal befejeztével még erőteljesebben jut kifejezésre egy ilyen termékeny vidéken. A történelem ezt teljes egészében megerősítette, Bácskának a XIX. században bekövetkezett dinamikus gazdasági fellendülésével. E folyamat elindítója kétségkívül a Duna—Tisza-csatorna volt, mindaddig, amíg a gőzhajózás és a vasút nem szorította háttérbe. 383
