Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XIII. fejezet. A kincstári birtokok bérlése
óvja a kincstári vagyont. Ez a pont tartalmazta a bírósági eljárásra vonatkozó rendelkezéseket is, ha viszály támadna a kamarai zsellérek és a bérlők között. A következő pont egyebek között szabályozta az esetleges letelepítést a csatorna mentén már meglevő településeken vagy új települések létrehozását. A magyar kamara által megfogalmazott szerződéstervezet nyomatékosan megtiltotta az újabb telepítéseket. A társaság legalább annyit kért, hogy növekedhessen a lakosság száma a már meglevő helységekben és hogy a csatorna mentén újabb kolonistákat telepíthessenek. Az udvari kamara képviselői ezzel a követeléssel is határozottan szembehelyezkedtek. A még fennmaradt kisszámú földterületen nem engedélyezhető semmiféle telepítés; sem a meglevő településeken, mert nincs több szabad telek. A társaság megengedheti, hogy a meglevő településeken olyan személyek telepedjenek le, akiknek nincsen joguk telekre, vagyis földnélküliek, de egy- egy helységben nem többen hat családnál. Ha a társaság ennél több embert szándékozik letelepíteni, köteles külön engedélyt kérni a magyar kamarától. Ez a kérdés túlnő a bérbeadás problémakörén, és érinti azt a telepítési politikát, amelyet Bécs a XVIII. század egész folyamán folytatott. Érdemes megemlíteni, hogy a kérdésről való döntést átengedték Budának, a társaságtól viszont megvonták a jogot, hogy a korábbi telepítések kezdeményezőjénél, Bécs- nél panaszt tegyen. Nem mélyedve el ennek okaiban, ismét megállapíthatjuk, hogy az úgynevezett jozefinista telepítéssel gyakorlatilag befejeződött a XVIII. században végrehajtott nagy ko- lonizációs vállalkozások korszaka a Habsburg-birodalomban.22 A szerződés a továbbiakban kilenc olyan területet említett, amelyeket különválasztottak a kincstári birtokoktól és eladásra vagy donációra, azaz ingyenes átengedésre irányoztak elő. A vegyes bizottság összeüléséig csupán a pacséri hűbéri birtokot adták át új tulajdonosának, és döntés született, hogy Topolyát átengedik Kray báró táborszernagynak.23 Felmerült tehát a kérdés, mi legyen a többi hét birtokkal, mielőtt eladnák vagy átadnák az új birtokosoknak. A probléma igen komoly volt, mert e birtokok évi jövedelme átlagosan 45 468 forint, Pacsér és Topolya nélkül 39 898 forint.24 22. Lásd a 18. lábjegyzetet. 23. Topolya hozta a legnagyobb bevételt a kamarának, többet, mint az említett nyolc többi település. A természetbeni járadék és a kihasznált munkajáradék értéke Topolyán 9146, Pacséron, 5424 forint volt. U. C., 25. füzet, Nr 493., 1800. I./107. sz„ 37—38. föl. 24. Ugyanott. 378
