Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XIII. fejezet. A kincstári birtokok bérlése

ben teljesíti pénzügyi kötelezettségeit. A Modena környéki kincstári birtokok bérlőjének 50 000 forint kauciót kellett kifizetnie. A foglalót azonban utólag fizette és nem előre, ahogyan a társaságtól kérték. Ez a kérdés tehát nem adott okot komolyabb vitákra. Az előre való fizetés elegendő garanciát nyújtott volna.

Ezzel befejeződött a magyar kamara javaslatáról az állami intézményekben folytatott vita. A tárgyat az összes megjegyzésekkel és kiegészítésekkel együtt eljuttatták a társasághoz, hogy véleményt mondjon. A társaság külön bizottságot alakított, amelybe Apponyi megbízott és Redl igazgató mellett bekerültek Anton Gothard Schaffgotsch és Batthyány Károly grófok. Jelentésük a szerződés szövegére tett megjegyzésekkel együtt 1800. április 7-én elkészült.19 Az igazgatóság még mindig abban a reményben élt, hogy ajánlatát május 1-éig elfogadják, ahogyan kezdetben is kérte.

Az udvari kamarának mindenkeléit magának is állást kellett foglalnia egyrészt a szerződéstervezetre vonatkozóan, amelyet Budán készítettek, másrészt a többi adminisztratív szerv által tett valamennyi megjegyzésre vonatkozóan. Az udvari kamara 1800. április 26-án Saurau pénzügyminiszter elnökletével, Révay gróf alelnök és még három udvari tanácsos részvételével összeült. Köztük volt Semsey is, aki előadóként szerepelt a privilegizált hajózási társasággal kapcsolatos valamennyi ügyben. Az ülésen jelen voltak a társaság képviselői, Schaffgotsch és Apponyi grófok, továbbá Redl udvari tanácsos és igazgató. Lényegében vegyes bizottság volt ez, amelynek az volt a feladata, hogy összegezze az eddigi javaslatokat és megjegyzéseket és az egész szerződéstervezetet pontról pontra vitassa meg, majd az ügyet végleges döntésre terjessze II. Ferenc elé. Ez meg is történt, egy terjedelmes jegyzőkönyv formájában.20 A miniszter aláírásával ezt az uralkodó elé terjesztették az addig befutott többi anyaggal együtt.

Az alacsonyabb instanciákon tett néhány elvi megjegyzésről már volt szó. Ha ismét előfordulnak a jegyzőkönyvben, mi is ismét megemlítjük őket. Figyelmünket először is a szerződés főbb szakaszaira irányítjuk; másodszor a privilegizált hajózási társaság megjegyzéseire és ellenjavaslataira, harmadszor az udvari kamara állásponjára, mert ez volt a legmérvadóbb az uralkodó számára. A kevésbé fontos vagy rutin jellegű kérdésekről nem teszünk említést.

A szerződés első pontja tehát előirányozta, hogy négy bácskai kincstári birtokot — a zomborit, a kúlait, a palánkait és a

19. C. U., 25. füzet, Nr 494., 1801. IV./149. sz„ 160—166. föl. és 83—211. föl.

20. Ugyanott, 84—150. föl. A jegyzőkönyv betűjeleinek száma kb. 100 000.

376