Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XIII. fejezet. A kincstári birtokok bérlése
kincstári birtokot. Mind a négy Nyugat-Bácskában volt, ahol a talaj igen kemény. Zombor, Kóla, Palánka és Santovo határában terültek el.1 A kamarához intézett kérvényében az igazgatóság mindenekelőtt arra a tényre hivatkozott, hogy a csatorna építése több mint 2 000 000 forintba kerül majd, hogy a kölcsönvett tőke kamatainak a visszafizetése és az annuitások törlesztése az elkövetkező években pénzügyileg megterheli a társaságot, hogy a rezsiköltségek és azok a költségek, amelyekkel a csatorna hajózhatóságát biztosítják majd, ugyancsak nagy pénzösszegeket emésztenek fel, amit nem lehet majd a kamara részére szállított áru jövedelméből fedezni, ahogyan azt a Kiss fivérek tervezete előirányozta és ahogyan a szerződésben jogilag lefektették. Még elég sok időnek kell eltelni, hogy a Duna-—Tisza-csatorna jövedelmező legyen. Miután megépül a Vukovár—Samac-csatorna és kialakul a Közép-Duna-medencét az Adriai-tengerrel összekötő kombinált közlekedési hálózat, csak azután »növekszik majd jelentősen« a bevétel és lesz elegendő ahhoz, hogy a részvénytársaság zökkenőmentesen és jövedelmezően gazdálkodjon.2 Ezzel a társaság 1799-ben lényegében visszatért a Kiss fivérek nagy projektumához, amelyet a velük való szakításkor keményen elítélt és elvetett mint műszakilag éretlen és téves gondolatot, sőt még a megkezdett építési munkálatokat is megszakította. A Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger összekapcsolása tervének befolyásos hívei voltak, köztük maga az uralkodó is. Ezért nyilvánvaló, hogy a bérlésre vonatkozó javaslat és a Kupa csatornázásának tervezete kölcsönös kapcsolatban állt egymással. Tekintettel arra a feltevésre, hogy a Duna—Tisza-csatorna bevétele nem lesz elegendő és hogy az Adriai-tengerig terjedő közlekedési hálózatot nem lehet gyorsan megvalósítani, az igazgatóság arra a következtetésre jutott, hogy a társaság számára »egyetlen eszköz« van hitelképességének megőrzésére — mégpedig az, hogy kibéreljen négy nagy kincstári birtokot Bácskában. Ezért az udvari kamara útján elvi beleegyezésért folyamodik az uralkodóhoz, hogy a csatorna befejezésének időpontjától bérelhessék ezeket a birtokokat. Figyelembe véve a munkálatok előrehaladását, az igazgatóság becslése szerint a csatornát 1800. május 1-ére befejezik.3 1. HKA, U. C„ 33. füzet, Nr 493., 1800. I./107. sz„ 25+29. föl. A kérvény eredetije nincs meg, de ezt, valamint más körülményeket és tényeket a későbbi anyagokból rekonstruálhatjuk. 2. C. U„ 25. füzet, Nr 494., 1801. IV./149. sz., 84—150. föl. 3. Ugyanott. 370
