Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XII. fejezet. Tervmódosítás és a csatornaépítés folytatása
aggasztó fordulatként volt kénytelen értékelni. Kénytelen volt egy taktikai húzást alkalmazni, hogy megkíséreljék menteni, amit még menteni lehet. Apponyi és Heimerle sürgősen Redlhez és Heppéhez fordult, azzal az utasítással, hogy intézzenek drámai hangú felszólítást Bécshez a munkaerőhelyzet kapcsán; miután elutasították, hogy a katonaságot bevonják az építkezésbe, tegyenek javaslatot, hogy a csatornát nyilvánítsák „opus publi- cummá", vagyis általános jelentőségű objektummá, hogy ezáltal még erőteljesebb nyomást gyakoroljanak a vármegyékre, hogy elegendő számú munkást küldjenek az építőhelyre. Apponyi, a két igazgató felszólításával a zsebében, újabb lépéseket tesz majd Bécsben és Budán.76 Redl azonnal hozzálátott a munkaerőről szóló memorandum kidolgozásához. 1798. május 25-én el is küldte Bécsbe, ahova június 6-án érkezett meg.77 Redl a Bécs- ből kapott utasítás szerint drámai hangvételű felszólításában két konkrét javaslatot is tett, hogyan oldják meg a munkaerő kérdését, miután a csatornát általános jelentőségű objektummá nyilvánítják. Úgy vélekedett, hogy Bácska vármegye egymagában képes lenne 2 000 állandó munkást biztosítani a zsellérek közül, anélkül, hogy a mezőgazdaság kárt szenvedne.78 Redl valószínűleg szem előtt tartotta, hogy a vármegyék nemessége, amely a hatalmat birtokolta, érdekelt volt abban, hogy a munkaerő túl nagy elvándorlásával veszélybe ne kerüljön a földművelés a jobbágyok telkein. Ettől függött ugyanis, hogy a parasztság eleget tud-e tenni a feudális földbirtokosok iránti kötelezettségének. Vajon a feudális főurak készek voltak-e erre az áldozatra? Redl memorandumából nem világlik ki, hogyan képzelte ő el ennek az ellentmondásnak az áthidalását. Redl tervének második részét sokkal részletesebben ismertette. Az elsővel ellentétben ez a bácskai kincstári birtokokra, a kamarai adminisztrációra és a kamarai parasztságra vonatkozott, valamint arra, hogyan lehetne munkaerőt toborozni ezekben az uradalmakban. A tapasztalat azt mutatta, vélekedett az építési igazgató, hogy az átlagosan szorgalmas munkás három nap alatt tud kiásni egy köböl földet, nagyobb mélységből pedig négy nap alatt. A különbséget a felszínhez közelebb levő terület és a nagyobb mélység között Redl azzal magyarázta, hogy a csatorna medrének alját a rabok ássák, de ezt a földmennyiséget beleszámítják az úgynevezett „szabad munkások", vagyis a zsellérek teljesítményébe, tehát nemcsak azt a mennyiséget, amelyet ők maguk ástak ki. Az a munkás, amelyik ily módon négy nap alatt 76. Ugyanott. 77. Ugyanott, C. U., Nr 73 6.,1798. VIII./118. sz„ 14—25. föl. 78. Ugyanott. 358
