Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XII. fejezet. Tervmódosítás és a csatornaépítés folytatása

Megszervezhető a gyógynövények összegyűjtése kivitel céljából, fát és bort is lehet kiszállítani, meg lehet kezdeni a hajók építését és a szállítmányozást is. Ezzel jóval gyorsabban lehetne növelni a részvénytőke kamatját.67

A társaság, noha maga is pénzügyi nehézséggel küszködött és nehezen jutott hitelekhez, Bácskában mégis igen erőteljes gazdasági szervezetet képviselt, olyan lehetőségekkel, amelyeket egyetlen más vállalat sem nyújthatott Magyarországnak e viszonylag elmaradott tartományában. Példaként megemlíthetjük, hogy 1798-ban nemesmiliticsi (Srpski Miletic) magyar nemesek egy csoportja azzal a kéréssel fordult Redlhez, hogy folyósítson 6 000 forintos rövid lejáratú kölcsönt. A nemesek ugyanis bizonyos kincstári birtokokat kaptak bérbe az udvartól, úgynevezett „donationale mediante" alapon, ami azt jelentette, hogy azonnal ki kellett fizetniük bizonyos összeget. Redlhez fordultak azzal a kéréssel, hogy a részvénytársaság hitelezze nekik a szükséges összeget. Az építőhely igazgatója sürgősen tolmácsolta kérésüket Bécsbe, ajánlva, hogy tegyenek nekik eleget, mert a nemesmiliticsi nemesek egyben a bácskai vármegye funkcionáriusai és hivatalnokai, és ezért nagyon is ajánlatos megszilárdítani és fejleszteni velük a kapcsolatokat. Heimerle felvette velük a kapcsolatot, abban a meggyőződésben, hogy jó viszonyt kell fenntartani a vármegyei hatóságokkal.68 A kölcsön folyósítására azonban mégsem került sor. Amikor ki kellett volna fizetni az összeget a magyar kamarának, nem volt elegendő pénz a pénztárban.

8. A MUNKAERŐ KÉNYSZERMOZGÓSÍTÁSA

A munkaerő problémája az új igazgatóság számára is sokkal súlyosabb volt, mint a pénzügyi problémák. Pénz nélkül ugyan nem lehetett építeni a csatornát, de munkaerő nélkül a pénz nem ért semmit. A pénz mint általános ekvivalens a munkaerő megvásárlására szolgált, a tárgyiasított munkának pedig ebben az esetben a csatornában kellett volna testet öltenie. Ám nem volt elegendő munkaerő a piacon; az emberek még mindig a feudális nagybirtokhoz voltak kötve nagyobb mértékben, mint ahogyan azt a törvényes előírások megengedték.

Meglehetősen sok drámai fordulat következett be 1798-ban a munkaerő előteremtése érdekében tett erőfeszítések során. Heimerlének és Apponyinak sokkal több figyelmet kellett szentelnie ennek mint a pénzügyi kérdésnek. Ami Apponyi királyi

67. C. U., Nr 736., 1798. XI./142. sz„ 65—72. föl.

68. C. U„ Nr 735., 1798. IV./156. sz„ 229—236. föl.

355