Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XII. fejezet. Tervmódosítás és a csatornaépítés folytatása

tői függött; először is a pénzügyi helyzettől, másodszor pedig a munkaerőtől. Az intézkedések ellenére, amelyeket a társaság tekintélyének a megszilárdítása érdekében tettek, nem volt köny- nyű új hiteleket kapni a pénzpiacon, abban az időben, amikor a napóleoni háborúk aláásták Ausztria gazdasági erejét, a privilegizált hajózási társaság hitelképességét pedig az éppen csak hogy átvészelt krízis alaposan megingatta. Ami a munkaerőt illeti, az európai háború lényegesen megnehezítette ennek a kérdésnek a megoldását is. Ausztria igen nagyszámú katonát tartott fegyverben, a fronton egyre több fiatal, harcképes emberre volt szükség. A még nyílt műszaki kérdések megoldása tekintetében igyekeztek mindent megtenni, amit a hidrotechnika akkori fejlettségi fokán Ausztriában tenni lehetett. A birodalom mindkét részének legjobb szakemberei fejtették ki véleményüket, Heppe pedig, okulva a Kiss fivérek pozitív és negatív tapasztalataiból, azt ígérte, hogy nem esik az ő hibájukba.

Említettük már, hogy Heimerle pénzügyi igazgató állandó tartózkodási helyéül érthető okokból Bécset tették meg.54 Ha egyáltalán lehetséges volt, akkor itt könnyebben juthattak hitelhez, s ez be is bizonyosodott a tőkebejegyzéskor. Valóban, Hei- merlének 1798 februárjában sikerült nagy hitelt felvennie von Badenthal udvari tanácsosnál, mégpedig 300 000 forintot. A bankár még ugyanabban a hónapban újabb 100 000 forint hitelt ígért a társaságnak, Heimerle, Apponyi segítségével, megpróbált még 100 000 forintot kapni tőle, vagyis összesen 500 000-et, de kedvezőbb feltételekkel, mint azt a korábbi hiteleknél megszabták. Badenthalnak javasolták, hogy az említett összeget tíz évi visz- szafizetési határidővel folyósítsa számukra, olyan feltétellel, hogy a társaság évente 50 000 forintot fizet vissza. Hogy a Badenthal lal folytatott tárgyalások eredményesek voltak-e, a hitel összegét megnövelték-e, és elfogadták-e a tízéves visszafizetési határidőt, arra nincs utalás Heimerle jelentéseiben.55

Jóllehet ez az aránylag nagy összegű kölcsön azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy a pénzhiány problémáját sikerül különösebb nehézségek nélkül megoldani, Heimerle 1798 márciusában ismét arra panaszkodik, hogy pillanatnyilag igen nehéz hitelt kapni, noha a társaság 5 százalékos kamatot kínál.56 Hogy

54. Az irodahelyiségeket Heimerle Bécs szűkebb belvárosában bérelte ki, amelyet akkoriban még városfalak vettek körül, a Tuchlauben utcában (amely ma is megvan), mégpedig évi 200 forintos bérért. Az épület számát nem említették. Ebbe a lakásab költözött be Wilhelm Regei, az új irodafőnök. Az ingyenlakás mellett évi 600 forint járt neki. Biztonsági okokból lakott az irodaházban, mert itt őrizték a pénzt és a dokumentumokat.

55. C. U„ 33. füzet, Nr 735., 1798. III./213. sz., 214—220. föl. és C. U., Nr 735., 1798. IV./156. sz., 229—236. föl.

56. C. U„ Nr 735., 1798. IV./156. sz„ 229—236. föl.

351