Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XII. fejezet. Tervmódosítás és a csatornaépítés folytatása
sürgősen hozzájusson a szükséges pénzhez, Heimerle kénytelen volt körlevéllel fordulni a liechtensteini uradalomhoz és még néhány nagybirtokoshoz, és tőlük kérni hiteit.57 A liechtensteini birtokosoktól májusig 18 000 forint hitelt kapott, ami egyáltalán nem volt elegendő, tekintve, hogy az építési idény javában tartott. Ezért május 17-én újabb körlevelet intézett néhány nagy részvényeshez — Dietrichstein—Proskau herceghez, továbbá Schaffgotsch, Harrach és Batthyány grófokhoz — felkérve őket, hogy jegyezzenek hitelt és nyújtsanak segítséget a társaságnak. Felkérte őket arra is, hogy tájékoztassák a szomszédos nagybirtokosokat, hogy tőkéjük kedvezően befektethetik a társaságnál, 5 százalékos kamattal és hat hónapos felmondási határidővel. A nagy hitelezők mellett tájékoztatni kell a kisebb pénzembereket is, de a társaság nem fogad el 1 000 forintnál kisebb hitelt.58 Heimerle, új kölcsönök után kutatva, külföldön is próbálkozott. Kísérletet tett, hogy nagyobb hitelt kapjon Modena hercegétől. Hat napot töltött úton, hogy személyesen keresse fel a herceget. Noha Saurau pénzügyminiszter ajánlatát is magával vitte, nem sikerült hitelt kapnia. Később a bécsi Arnsteiner bankház útján kapcsolatba került Pourtaies svájci mágnással és tőle kapott 200 000 forintot, de hat százalékos kamattal.59 A társaság a hitelek előteremtése miatti nehézségek következtében 1798 októberében kénytelen volt általánosan 6 százalékra emelni a kamatot, de azzal a feltétellel, hogy a hitelt egy évre le kell kötni, és az egy év letelte után a felmondási idő még hat hónap. Heimerlének még egy komoly problémával meg kellett birkóznia a pénzpiacon. Ez is a háború következményeivel függött össze. Az állampénztár, hogy kielégítse pénzszükségletét, bank- obligációkat és más értékpapírokat adott ki, és állandóan növelte a forgalomban levő bankjegyek mennyiségét. Nemcsak önkéntes, hanem kötelező kölcsönöket is kiírt. Ennek folytán egyre több értékpapír volt forgalomban, amelyektől tulajdonosaik igyekeztek megszabadulni, egyebek között oly módon, hogy kölcsönadták őket a társaságnak. A társaság pénz helyett kényszerből elfogadva az értékpapírokat, az építés költségeinek fedezésére kénytelen volt eladni ezeket az értékpapírokat, de a névlegesnél jóval alacsonyabb áron. A vásárlóknak adott kedvezmény 25—30 százalék között mozgott, de még így is nehéz volt túladni rajtuk. Hogy ezek az árak ne csökkenjenek tovább, Heimerle csak kisebb összegű bankjegyeket kínált fel a pénzpiacon. Szep57. Ugyanott. 58. C. U„ 33. füzet, Nr 735., 1798. VII./14. sz., 283—294. föl. 59. Ugyanott. 352