Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XII. fejezet. Tervmódosítás és a csatornaépítés folytatása
napra vonatkozik, az 1799. évi eseményekről csupán részleteket tudunk meg. Ennek ellenére ez a jelentés is tartalmaz számos lényeges adatot az építési munkálatok alakulásáról és a többi kulcsfontosságú problémáról, amelyekkel az igazgatóságnak 1799-ben meg kellett birkóznia. Sajnos, a munkálatoknak sem a korábbi, sem a későbbi szakaszából nincsenek ennyire rendezett és viszonylag folyamatos adatok, mint e két évre vonatkozóan.52 A jelekből ítélve a Kiss fivérek nem tartották szükségesnek, hogy a részvényeseket és az igazgatóságot tájékoztassák a csatornaépítés folyamatáról. Az új igazgatóság, okulva elődei tapasztalataiból és kudarcából, kezdettől fogva rendszerességet és nagyobb fegyelmet vitt munkájába. Tevékenységüket egyébként is éberen figyelték egyrészt a részvényesek, másrészt a királyi megbízott, csakúgy mint a különböző állami intézmények. Ezenkívül mindhárom igazgató maga is magas rangú funkcionárius volt, már megfelelő tapasztalatokra tett szert az állami apparátus legmagasabb szerveiben. Az 1798-ra vonatkozó jelentések részletesebbek voltak és havonta beterjesztették őket. 1799 végén azonban mintha ellenállás lenne érezhető azzal szemben, hogy a jelentéseket minden hónapban el kell küldeni, mégpedig a részvényeseknek, akik sokkal többet követeltek az új igazgatóságtól, mint amennyit maguk hajlandók voltak neki nyújtani. Vegyük sorba azokat a fontos problémákat, amelyek az új igazgatóság előtt álltak, és azt a módot, ahogyan 1798-ban és részben 1799-ben megoldották őket, mégpedig az említett év utolsó negyedévére vonatkozó jelentések alapján. Végezetül kitérünk néhány, a Heimerle jelentéseiben található, kevésbé fontos, de mégis érdekes kérdésre, amelyek ugyancsak Redl adatain alapulnak. Apponyinak Saurau pénzügyminiszterhez küldött jelentéseit, egy kivételével,53 amely azonos Heimerléével, nem sikerült megtalálnunk. 7. ÚJ HITEL IGÉNYLÉSE Mindezekből a jelentésekből világosan következtethetünk arra, hogy a csatorna sikeres befejezése két alapvető kérdés52. Az 1799. esztendő utolsó negyedévére vonatkozó jelentésben Heimerle egyebek között ezt írja: „Igaz viszont, hogy egyes részvényesek már kételkedtek a csatorna befejezésében ... Ez a kishitűség és ezek a mesék azonban nem eredményezték a meghatalmazott igazgatók meg- feddését.. ., de — ártottak a társaság hitelképességének és megnehezítették a hitelek megszerzését, amiről neki (alulírottnak) eddig egyedül kellett gondoskodnia, a részvényesek legcsekélyebb támogatása nélkül, jóllehet levélben kérte őket, hogy adjanak pénzt kölcsön néhány hónapra...” C. U., 33. füzet, Nr 736., 1800. II./2. sz., 200— -—221. föl. 53. C. U., 33. füzet, Nr 735., 1798. III./213. sz., 200—221. föl. 350