Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XII. fejezet. Tervmódosítás és a csatornaépítés folytatása

Kinsky befolyásos cseh főúr például augusztus 20-án konkrét választ kért arra a kérdésre, hogyan haladnak a munkálatok, mennyi a munkás, mennyi földet kell még kiásni, és milyen a társaság anyagi helyzete. Szeptember második felében pedig von Sachsen-Koburg herceg és Massburg báró30 követelt részletesebb tájékoztatást.

A csatornaigazgatóság azonban még 1799 augusztusában sem tudott választ adni minden feltett kérdésre, különösen azt nem tudta, hogy mennyi földet ástak ki és mennyit kell még megmozgatni, jóllehet éppen ez az adat volt a legfontosabb. Azt ígérték, hogy hamarosan elküldik a választ, mert Sátor, az építés főmérnöke és a számvevőség vezetője most készítik elő az adatokat.31 Redl csak 1799 szeptemberében közölhette, hogy amióta átvette az építés vezetőjének tisztségét, 14 hónap alatt 140 000 köböl földet ástak ki és hogy a csatorna tavaszra elkészül. Ha kezdettől ilyen ütemben dolgoztak volna, akkor már régen hajózhatnának rajta.32

A valóság azonban megcáfolta ezt a prognózist is. 1798-ban és 1799-ben vitathatatlanul haladást értek el, bár az is igaz, hogy nagyobb támogatást kaptak az állami szervektől, mint annak idején a Kiss fivérek. A fokozott tempó és az intenzív munka azonban mégiscsak lehetővé tette, hogy behozzák az elvesztegetett időt és betartsák a határidőket. A legnagyobb akadályt továbbra is az okozta, hogy a munkaerőt rendszertelenül tudták csak odatoborozni, kevés volt a bérmunkás és a félproletár elem az építőhelyen, s a problémát hiába igyekeztek hatósági kényszerrel és a jobbágyok erőszakos mozgósításával megoldani.

A részvényesek 1800 január elejére összehívott évi közgyűlését a csatornaigazgatóság — és különösen Redl — nagy magabiztossággal várta, mert a munkálatokat néhány hét alatt be kellett fejezni. A részvényesek azonban mégis bizalmatlanok voltak, s Redl és Heimerle elégedetlen volt magatartásukkal. Egy 1799 október elején írt levelében Redl arra panaszkodik, hogy a nagyobb részvényesek közül egyik sem vállalta azt a fáradságot, hogy megtekintse a csatornát és hogy az építőhelyen meggyőződjön róla, milyen nehéz körülmények között dolgoznak. Heimerle ehhez még hozzátette, olyan részvényesek is vannak, akik még abban sem bíznak, hogy a csatorna valaha is elkészül, és ezeknek a kishitűsége és híresztelésük rombolja a társaság tekintélyét, rontja hitelképességét. Mi több, a részvényes urak még cserben is hagyták őt, és nem támogatták, hogy hitelhez jusson,

30. Ugyanott, 73—79. föl.

31. C. U„ 33. füzet, Nr 735., 1798. VII./14. sz., 283—249. föl.

32. Ugyanott, 1798. ápr. 29.

343