Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XII. fejezet. Tervmódosítás és a csatornaépítés folytatása

bár írásban kérte ezt tőlük. Egyáltalán nem voltak hajlandók, hogy legalább néhány hónapra kölcsönadjanak némi pénzt. Erről nyíltan kell beszélni az évi közgyűlésen.323 Hogy teljesebb betekintést nyerjünk a Duna—Tisza-csator- na építésének körülményeibe és feltételeibe, megemlítünk még néhány részt Heimerle jelentéseiből, amelyek fényt vetnek Bács­ka és a Közép-Duna-medence XVIII. század végi gazdasági hely­zetére. Abban az időben a lapát volt a földmunkálatok alapvető, nél­külözhetetlen eszköze. Olyan mennyiségben, amennyire a csator­naépítőknek szükségük volt, sem Bácskában, sem más, Bécstől közelebbi helyen nem lehetett beszerezni. Megismerkedve az építés körülményeivel, Redl az új munkaerő érkezésében bízva a bécsi igazgatóság útján megrendelt 1000 lapátot, Heimerle azon­ban április havában alig tudott hozzájutni. Mindenfelé érdeklő­dött, Bécsben és Grazban is, de sehol sem talált. Jelenleg Mor­vaországból várja a választ.* 33 Onnan, a Liechtenstein hercegek kovácsműhelyéből kedve­ző választ kapott. De csak 150 lapátot vásárolhatott, hármat-hár- mat egy nyalábban, 1 forint 54 krajcáros áron nyalábonként. Kihe- gyesített kapát kínáltak neki, és el is küldték a mintapéldányt. A Maillard ezredessel folytatott megbeszélése után a lapátok he­lyett 1000 kapát rendelt.34 Heimerlének csak 1798 július elején sikerült 640 lapátot beszereznie (Neustädter Schaufeln), valószínűleg a Bécs melletti Wiener Neustadtból35 A hajózsilipek kapujának vasalását még a Kiss fivérek ren­delték meg a bécsi Kuppelwieser cégtől. Bácskában és egész Magyarországon valószínűleg senki sem tudta ezeket kikovácsol­ni.36 Még meglepőbb, hogy Ausztria szűkebb területéről kellett a különféle facsemetéket beszerezni, hogy parkosítsák a társa­ság birtokában levő területeket. Hajón szállították Bajáig, ott átadtak az állami sóhivatal (Salzamt) kirendeltségének, ahol a társaság tisztviselői átvették.37 32-a. A közgyűlést a legkorábban 1800 februárjában tarthatták meg. Erre következtethetünk Apponyinak Saurau pénzügyminiszterhez intézett 1800. jan. 27-i jegyzékéből, hogy a privilegizált hajózási társaság tevé­kenységéről szóló jelentés már zárószakaszában van. U. C., 33. füzet, Nr 737., 1800. II./2. sz„ 23. és 25—30. föl. 33. C. U„ 33. füzet, Nr 736., 1798. VIII./118. sz„ 14—25. föl. 34. C. U., 33. füzet, Nr 735., 1798. VII./14. sz„ 281. föl. 35. C. U„ 33. füzet, Nr 735., 1798. IV./156. sz„ 229—236. föl. 36. C. U„ 33. füzet, Nr 736,. 1798. VII./118. sz„ 14—25. föl. 37. C. U .,33. füzet, Nr 735., 1798. VII./14. sz., 283—294. föl. 344

Next

/
Oldalképek
Tartalom