Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XII. fejezet. Tervmódosítás és a csatornaépítés folytatása

bár írásban kérte ezt tőlük. Egyáltalán nem voltak hajlandók, hogy legalább néhány hónapra kölcsönadjanak némi pénzt. Erről nyíltan kell beszélni az évi közgyűlésen.323

Hogy teljesebb betekintést nyerjünk a Duna—Tisza-csator- na építésének körülményeibe és feltételeibe, megemlítünk még néhány részt Heimerle jelentéseiből, amelyek fényt vetnek Bácska és a Közép-Duna-medence XVIII. század végi gazdasági helyzetére.

Abban az időben a lapát volt a földmunkálatok alapvető, nélkülözhetetlen eszköze. Olyan mennyiségben, amennyire a csatornaépítőknek szükségük volt, sem Bácskában, sem más, Bécstől közelebbi helyen nem lehetett beszerezni. Megismerkedve az építés körülményeivel, Redl az új munkaerő érkezésében bízva a bécsi igazgatóság útján megrendelt 1000 lapátot, Heimerle azonban április havában alig tudott hozzájutni. Mindenfelé érdeklődött, Bécsben és Grazban is, de sehol sem talált. Jelenleg Morvaországból várja a választ.* 33

Onnan, a Liechtenstein hercegek kovácsműhelyéből kedvező választ kapott. De csak 150 lapátot vásárolhatott, hármat-hár- mat egy nyalábban, 1 forint 54 krajcáros áron nyalábonként. Kihe- gyesített kapát kínáltak neki, és el is küldték a mintapéldányt. A Maillard ezredessel folytatott megbeszélése után a lapátok helyett 1000 kapát rendelt.34

Heimerlének csak 1798 július elején sikerült 640 lapátot beszereznie (Neustädter Schaufeln), valószínűleg a Bécs melletti Wiener Neustadtból35

A hajózsilipek kapujának vasalását még a Kiss fivérek rendelték meg a bécsi Kuppelwieser cégtől. Bácskában és egész Magyarországon valószínűleg senki sem tudta ezeket kikovácsolni.36 Még meglepőbb, hogy Ausztria szűkebb területéről kellett a különféle facsemetéket beszerezni, hogy parkosítsák a társaság birtokában levő területeket. Hajón szállították Bajáig, ott átadtak az állami sóhivatal (Salzamt) kirendeltségének, ahol a társaság tisztviselői átvették.37

32-a. A közgyűlést a legkorábban 1800 februárjában tarthatták meg. Erre következtethetünk Apponyinak Saurau pénzügyminiszterhez intézett 1800. jan. 27-i jegyzékéből, hogy a privilegizált hajózási társaság tevékenységéről szóló jelentés már zárószakaszában van. U. C., 33. füzet, Nr 737., 1800. II./2. sz„ 23. és 25—30. föl.

33. C. U„ 33. füzet, Nr 736., 1798. VIII./118. sz„ 14—25. föl.

34. C. U., 33. füzet, Nr 735., 1798. VII./14. sz„ 281. föl.

35. C. U„ 33. füzet, Nr 735., 1798. IV./156. sz„ 229—236. föl.

36. C. U„ 33. füzet, Nr 736,. 1798. VII./118. sz„ 14—25. föl.

37. C. U .,33. füzet, Nr 735., 1798. VII./14. sz., 283—294. föl.

344