Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XII. fejezet. Tervmódosítás és a csatornaépítés folytatása
Először is az, hogy meghosszabbítják a verbászi hajózsilipet és még egy zsilipkamrát építenek két kapuval, hogy a Crna bara szintje 69’0”0”’ legyen. A hajózsilip felső részét meg kellene hosszabbítani, csakhogy éppen itt homokos a talaj, építésekor pedig erősen feltört a talajvíz. Ezenkívül a Crna bara medrét egészen Szenttamásig 3—4 lábbal mélyíteni kellene. Ám sem az egyik, sem a másik megoldás nem ajánlható. Ezért Heppe szerint az egyetlen kiút a szenttamási hajózsilip megépítése. Ez a megoldás lenne a legbiztonságosabb és egyben a legolcsóbb is.6 E kérdések tanulmányozása idején egy váratlan eset még bonyolultabbá tette a helyzetet. Redl két egymást követő, június 19-én és 25-én Bécsbe küldött levelében meglehetősen zaklatott hangnemben azt közölte, hogy június derekán Zomborba érkezett Kiss Gábor őrnagy és úgy viselkedik, mint aki hosszabb időt szándékozik ott tölteni. Fivérével, Kiss József kamarai mérnökkel beutazta a csatorna egész vonalát, és azt híreszteli, hogy a pénzügyminiszter megbízásából érkezett, hogy ellenőrzést végezzen. Kiss őrnagy Zomborban állítólag néhány ember előtt kijelentette, hogy az ötödik hajózsilip építése butaság: elegendő lenne feljebb emelni a gátat, a földvári hajózsilip kapuját pedig néhány deszkával megtoldani, és máris minden rendben lenne. Kiss erről valószínűleg már írt is néhány részvényesnek. Ha a Kiss fivérek huzamosabban a csatornánál maradnak, akkor ő, Redl, semmi hasznosat nem tud cselekedni, de nem is bírná ki sokáig. Ezért kénytelen felkérni Apponyi királyi megbízottat, hogy legfelsőbb helyen eszközölje ki, hogy Kiss Gábort távolítsák el az építőhelyről, Kiss Józsefet pedig helyezzék valamelyik távolabbi helyre, mégpedig minél előbb, mert addig nem szűnik meg az alattomos áskálódás, a viszály és az intrika a csatorna alkalmazottai között.7 Redl követelését Heppe nemcsak hogy támogatta, hanem még azt is hozzátette, hogy az ő közreműködésére sem számíthatnak, amíg a Kiss fivérek Zomborban lesznek. Apponyinak nem került nagy fáradságába, hogy eleget tegyen igazgatói kérelmének. A pénzügyminiszter segítségével július elején kieszközölte a haditanácsnál azt a döntést, hogy Kiss Gábornak el kell hagynia a csatorna építőhelyét.8 6. Ugyanott. 7. C. U., 33. füzet, Nr 736., 1798. VIII./118. sz„ 14—25. föl. 8. Ugyanott — 1798. nov. 7-én Redl elküldte Bécsbe bejelentését, amelyet Rab számvevőségi főnök és annak fia esküvel igazolt, hogy Kiss a csatornánál tett látogatásakor azt állította, hogy személyesen Sau- rau pénzügyminiszter küldte. U. C., 33. füzet, Nr 736., 1798. XII./88. sz„ 95—101. föl. 335
