Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XII. fejezet. Tervmódosítás és a csatornaépítés folytatása
Az új igazgatóság és a Kiss fivérek viszálya tovább éleződött. A köztük és a társaság közötti leszámolás még nem fejeződött be: anyagi helyzetük ugyanis súlyos volt. Erről azonban később szólunk, most inkább visszatérünk a szenttamási zsilip ügyéhez. Heppe, hogy ne egyedül rá háruljon a felelősség a beadványért, figyelembe véve mindenekelőtt Kiss ellentétes nézetét, felkérte Apponyit, hogy javaslatáról kérje ki bécsi szakemberek véleményét a benyújtott adatok alapján, esetleg újabb adatokat is kérhetnek, vagy talán fel is kereshetik a csatornát, hogy csak azután mondjanak véleményt, miután a helyszínen megvizsgálták a kérdést.9 Apponyi és Heimerle Saurau pénzügyminiszterhez fordultak, hogy ő döntsön az ügyben. Ez utóbbi 1801. július 23-án szakértői bizottságot hívott össze azzal a feladattal, hogy tanulmányozzák Heppe javaslatát, és mondjanak véleményt annak a bonyolult problémának a megoldásáról, amelyet a verbászi hajózsilip tévesen megválasztott magassági alappontja váltott ki. A bizottságba bekerült Bourgois tábornok, aki szakértőként először kerül kapcsolatba a Duna—Tisza-csatornával, továbbá az általunk már ismert Mai Mard ezredes és ismét Walcher, azután Svoboda százados és Pakassi udvari tanácsos.10 Heimerle jelentése, ahonnan a fenti adatokat vettük, azt is megemlíti, hogy a szakértők tanácskozásáról és az elfogadott határozatokról jegyzőkönyvet készítettek, amelyet minden részvényes rendelkezésére bocsátottak, csak azt nem említi, hogy a szakemberek mit döntöttek. Magát a jegyzőkönyvet nem sikerült felkutatnunk. A további eseményekből megtudhatjuk, hogy a szakértői bizottság egyetértett Heppe javaslatával; ő maga távol volt. Mielőtt tovább folytatnánk, egy technikai kérdésre vetünk fényt, amely esetleg félreértést okozhatna. Az építmények és a vízszint magassági alappontjának meghatározásakor Heppe ellenkezőleg járt el, mint ahogyan ma szokás a folyók vízállásának vagy a terep magaslati különbségeinek a megállapításakor. Mint láttuk, Heppe úgy véli, hogy Froon javaslata szerint a verbászi hajózsilip torkolati kapujának magassági alappontja 74 láb kellene hogy legyen, ám 2 hüvelykkel és fél vonallal feljebbre került, vagyis magassági alappontja 70 láb, 9 hüvelyk és fél vonal. Hogy a zavart és félreértést elkerüljék, Heimerle szükségesnek tartotta, hogy rendes havi jelentéseiben 9. C. U., 33. füzet, Nr 736., 1798. XI./142, sz„ 65—72. föl. 10. Ugyanott. 336
