Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XII. fejezet. Tervmódosítás és a csatornaépítés folytatása
nél hűbb képet fessünk az eseményekről, a rendelkezésre álló dokumentumok alapján, először a technikai problémákra és megoldásokra térünk ki, majd az építési és a pénzügyi kérdéseket vesszük számba. 2. A TERVMÓDOSÍTÁS ÉS NÉHÁNY LÉTESÍTMÉNY REKONSTRUKCIÓJA Amikor Heppe mérnök, királyi megbízott átvette az építés műszaki-tudományos irányítását, nem mondott le a budai építészeti igazgatóság vezetői tisztségéről. Ellenkezőleg, idejének java részét Budán töltötte, s onnan kísérte figyelemmel a munkálatokat, műszaki utasításokat adva. Csak időnként kereste fel Bácskát. 1798-ban tulajdonképpen csak kétszer volt a terepen, májustól augusztusig és szeptembertől valószínűleg novemberig. Figyelmét elsősorban a verbászi hajózsilip kötötte le, meg a szenttamási hajózsilip kialakítása, továbbá a csatorna bemeneti és torkolati része. A verbászi zsilip a mesterséges víziót egészére gyakorolt kihatásával sok főfájást okozott Heppének. A bemeneti és a torkolati műtárgyak pedig igen bonyolult építmények voltak építészeti szempontból. Előbb a verbászi hajózsilipre térünk ki. Már a Froon-bizott- ság is kifogásolta, hogy medrét túl sekélyre vették, ami problémát okozhat a csatorna felső és alsó szakaszán egyaránt. Mielőtt Heppe elindult a terepre, Becsben Saurau miniszternél szaktanácskozást tartottak, valószínűleg 1798 áprilisában, ahol megállapították, hogy mivel tévesen jelölték ki a verbászi hajózsilip magassági alappontját, kénytelenek lesznek még egy hajózsilipet építtetni, mégpedig Szenttamásnál, s ez lesz egyben a legolcsóbb megoldás is.1 Ahhoz azonban, hogy ezt a kérdést eldöntsék, szabatos nivellálással meg kellett állapítani a csatornafenék magassági alappontját. Ezzel a feladattal a csatornánál alkalmazott Gmehling mérnököt bízták meg. Feladatát Sátornak, az építési főmérnöknek az irányításával végezte el. Munkájukat befejezték, még mielőtt Heppe megérkezett volna, akinek a végleges döntést kellett meghoznia.2 Heppe, miután májusban megérkezett Bácskába, majd Redl- lel együtt bejárta az építőhelyet és megkapta a nivellálás eredményeit, arra a következtetésre jutott, hogy „aggodalma amelyet több ízben is kifejtett, sajnos, beigazolódott..., és hogy a verbászi hajózsilip felső küszöbe három láb és hat és fél vonallal (196 cm) feljebb van, mint kellene, és így a verbászi hajó1. C. U„ 33. füzet, Nr 736., 1798. VIII./118. sz„ 14—25. föl. 2. Ugyanott. 332
