Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XI. fejezet. A csatorna építése az új igazgatóság irányításával. A részvényesek 1798. évi közgyűlése
ponyi Antal királyi megbízott, az igazgatóság elnöke pedig kontraszignálja. A közgyűlés kinevezte azokat a személyeket, akiket felhatalmaztak, hogy a részvényesek nevében aláírják a kötelezvényeket. Gyakorlati okokból négyüket jelölték ki, hogy a társaságnak mindig rendelkezésére álljon két kezes. Nem volt lényegtelen a kérdés, kiket hatalmaznak fel, hogy a részvényesek nevében aláírásukkal lássák el a kötelezvényt. Fontos volt ez a hitelezők szempontjából, akik csak akkor kölcsönöztek nagyobb összeget, ha az aláírók hatalommal bírtak, befolyásosak és mindenekelőtt tehetős földbirtokosok voltak. A részvényesek választása négy valóban tekintélyes nagybirtokosra esett, kettő közülük az osztrák feudális társadalom leghatalmasabbjai közé tartozott. Két herceget, Johann Kari Dietrischtein-Proskaut és Aloys von Liechtensteint (Aloys Fürst und Regierer des Flauses Liechtenstein) választották két első meghatalmazott kezesüknek. Rajtuk kívül még két nemes kapott felhatalmazást: Anton Got- hard Schaffgotsch gróf és Batthyány Károly magyar gróf.15 A felhatalmazás utolsó, 6. pontja szerint ez az okmány érvényét veszti, amint a csatornát befejezik és átadják a forgalomnak, nyomban ezután pedig összehívják a részvényesek közgyűlését, amely megválasztja a rendes adminisztratív szerveket. A részvényesek közgyűlése végezetül köszönetét fejezte ki Johann Harrach grófnak, az igazgatóság volt tagjának és külön kiemelte Apponyi Antal grófnak, Tolna vármegye főispánjának nagy érdemeit és hozzájárulását, hogy a privilegizált hajózási társaság átvészelte a válságot a kivételesen összetett nemzetközi és belső körülmények közepette. A felhatalmazást január 29-én írták alá; ezzel véget ért az egész procedúra, és az új igazgatóság hozzáláthatott cseppet sem könnyű és nem is egyszerű feladataihoz. A január 22-én megkezdődött közgyűlés még január 30-án is folytatta munkáját. Ezen a napon egyebek között elfogadták Apponyi Antal javaslatát, hogy a sajtóban cikket jelentetnek meg és tájékoztatják a közvéleményt a közgyűlés munkájáról, határozatairól és az állami szerveknek a Duna—Tisza-csatorna érdekében tett intézkedéseiről. A közvélemény, de különösen a pénzügyi körök előtt, amelyektől hitelt reméltek, nem voltak 15. A Liechtenstein hercegi családnak a Vorarlberg és a svájci Sankt Gallen kanton között elterülő Liechtenstein törpeállamon kívül nagy kiterjedésű birtokai voltak Ausztriában és Sziléziában. Ugyanígy a Schaffgotsch grófok a csehországi nagybirtokok mellett gazdag kőszénlelőhelyekkel és bányákkal rendelkeztek Sziléziában. A csatorna építésének tőkéje a Habsburg-birodalom nyugati és északnyugati tartományai már viszonylag fejlett manufaktúrával és bányákkal rendelkező vidékeiről származott. 327
