Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XI. fejezet. A csatorna építése az új igazgatóság irányításával. A részvényesek 1798. évi közgyűlése
után elfogadták a meghatalmazás hat pontot tartalmazó szövegét. Maradéktalanul elfogadták azt a követelést, amit az uralkodó támasztott a társaság iránti további támogatása feltételeként. Az új igazgatóság minden szempontból korlátlan hatalmat kapott. A részvényesek nagy kötelezettséget vállaltak magukra. A meghatalmazás első pontja azt a megállapítást és azt a tényt tartalmazza, hogy a társaság a magyar kamarával 1793. március 27-én megkötött szerződés 6. szakaszával, továbbá az 1794. szeptember 22-én kelt királyi privilégiummal kötelezettséget vállalt, hogy a csatornát befejezi és hajózhatóvá teszi. Ezek szerint a részvényeseknek nemcsak érdekük az, hogy a már befektetett 500 000 forint13 tőke megmentése céljából a társaság újabb póteszközökhöz jusson, hanem a meghatalmazás szövege értelmében kötelesek is ezt megtenni a kincstárral megkötött szerződés alapján. A meghatalmazás 1. pontjából azt is megtudjuk, hogy az ideiglenes igazgatóság a munkálatok folytatása céljából már felvett bizonyos összegű kölcsönt; hogy mennyit, arról nem esik szó a részvényesek közgyűlésének jegyzőkönyvében. Ezért az összegért, akárcsak az ezután felvett hitelekért is a részvényesek kötelesek „szolidárisán, egy mindenkiért, mindenki egyért” alapon szavatosságot nyújtani a hitelezőknek. A részvényesek azonban meghatározták a hiteleknek azt a felső határát, ameddig az igazgatóság felhatalmazást kapott, hogy belátása szerint kölcsönt vegyen fel a pénzpiacon. Az évi közgyűlés ezt az összeget 1 200 000 forintban szabta meg. Ebből kellett visszafizetni a már felvett összeget, folytatni és befejezni az építkezést, és megfizetni a kamatot. Az összeget természetesen az ideiglenes igazgatóság és a szakértő bizottságok becslése szerint állapították meg. Ha figyelembe vesszük, hogy a részvénytőke 500 000 forintot tett ki, a hitel formájában nyújtott állami szubvenció pedig 200 000 forint volt, ami összesen 700 000 forint,14 s ha ehhez hozzáadjuk az utólag igényelt 1 200 000 forintot, akkor láthatjuk, hogy 1798-ban úgy számították, hogy a csatorna 1 900 000 forintba kerül — ez még egyszer akkora összeg, mint amit a Kiss fivérek kalkulációja előirányzott. A részvényesek által adott meghatalmazás előirányozta az akkori körülmények és feltételek között igen tetemes összeg kölcsönzésének technikáját és módozatát is. Az igazgatóság felhatalmazást kapott, hogy a hitelezőknek kötelezvényt, mégpedig nyomtatott kötelezvényt adjon, amelyet minden alkalommal a két fő részvényes ír alá, továbbá az igazgatóság egy tagja, Ap13. Befizették az 50 darab egész, egyenként 10 000 forintos részvény ellenértékét. Ugyanott. 14. A felhatalmazás megjegyzi, hogy rajnai forintról van szó, mindegyik 60 krajcárt ér. 326
