Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
VIII. fejezet. Trieszt, Krajna és Stájerország fenntartásai
amelyet a trieszti városi elöljáróság is igen mérsékeltnek ítélt meg. Az udvari vegyes bizottság, amely, mint tudjuk, ellenezte a társaságnak ezt a kérelmét, ezek után az uralkodónak készített jegyzőkönyvében a trieszti városi hatóság véleményére is hivatkozhatott, hogy elejét kell venni minden monopóliumgyanús kiváltságnak. Az egyetlen kérdés, amiben nem értett egyet a trieszti adminisztrációval, a Dráván és a Száván végzendő szabályozási munkálatok voltak. A privilegizált hajózási társaságot, a bécsi bizottság megítélése szerint, senki sem kényszerítheti, hogy tervébe iktassa be e két folyó szabályozási munkálatait. Ami pedig a kincstárt illeti, tekintettel az állam jelenlegi pénzügyi nehézségeire, számba sem jöhet, hogy saját eszközeiből végezze el ezt a munkát. 2. A KRAJNAI HATÓSÁGOK ÉS KERESKEDŐK MEGJEGYZÉSEI. SCHEMERL MÉRNÖK TERVE A krajnai tartományi kormány 1796. február 10-én juttatta el megjegyzéseit Bécsbe.4 Beadványa a krajnai kereskedők külön érdekeit fejezte ki, akik komolyan aggódtak egy olyan terület belső és tranzitkereskedelméért, amelyen egy fontos kereskedelmi útvonal haladt át, amely Bécs tágabb értelemben vett környékét és Alsó-Ausztriát kötötte össze Stájerországgal, továbbá ezt a tartományt egy 1728-ban épült szárazföldi kocsiút- tal, a 981 méteres tengerszint feletti magasságban levő Semme- ring-hágón át az Adriai-tengerrel és Trieszttel. A krajnai kereskedők részletesen áttanulmányozták a kiváltságos hajózási társaság javaslatát. Hogy az ügyet minél alaposabban felmérhessék és a lehető legjobban megindokolhassák érveiket, a kérdés tanulmányozásába bevonták Joseph Sche- merl ismert osztrák hidrotechnikai szakembert, aki abban az időben a krajnai tartományi építészeti igazgatóság igazgatójának igen fontos tisztét töltötte be. A krajnai tartományi kormány beadványához csatolták az ő elaborátumát is. A krajnai gazdálkodók és az építészeti igazgatóság vezetőjének véleményéhez csatlakozott a stájerországi kormány is, amelynek székhelye Grazban volt.5 Ezzel gyarapodott a Kiss fivérek tervezete ellenségeinek a száma, mégpedig nem sokkal azután, hogy a bécsi adminisztráció legfelsőbb szervei a projektumot elfogadták, nem várva meg Krajna és Stájerország véle4. Ugyanott, 73—91. föl. 5. Ugyanott, 93—103. föl. 250
