Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
VII. fejezet. A Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger összekötésének terve
A bécsi vegyes bizottság, elvben támogatva a két említett intézmény javaslatát, kivételes figyelmet szentelt a kiváltság időtartama kérdésének. Megemlítette, hogy »magának a létesítménynek és a berendezéseknek a megépítése, amelyekkel el kell látni, valamint ezek állandó karbantartása hatalmas kiadásokkal jár majd«, és hogy igen nehéz lesz meggyőzni a közönséget a beruházás célszerűségéről és gazdaságosságáról és megszerezni tőle a szükséges eszközöket, ezért olyan feltételeket kell teremteni, amelyek megkönnyítik a társaság feladatát. A bécsi bizottság hangsúlyozta, hogy a bácskai csatorna és a javasolt létesítmény között nagy különség van, mind az építés költségei, mind az általános haszosság szempontjából«, és 50 évre szóló kiváltságot indítványozott az uralkodónak, mind a Kupa, mind a szóban forgó útvonal esetében, azzal a nyomatékos megjegyzéssel hogy a rendeletben külön hangsúlyozzák majd a privilégium időtartamát, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy a társaságnak megkönnyítsék a részvénytőke begyűjtését. A költségeket a Kupa csatornázásához, ismételjük meg, mintegy kétmillió forintra becsülték, és körülbelül 200 000-re az útépítéshez, szemben a Duna—Tisza-csatorna megépítésekor felhasznált 800 000 forinttal. A bécsi bizottság azt a szuggesztióit is elfogadta, hogy a kiváltság letelte után a kincstár megkapja a jogot, hogy a létesítményt az előállítási áron megvásárolja, de egy új szakaszt is beiktatott, azt ugyanis, hogy a kincstár abban az esetben, ha a privilégium lejárta után nem veszik állami kézbe a létesítményt, csökkenti az áruszállítás díját a kereskedelem fellendítése céljából. Az általunk részletesen ismertetett vitákból és ajánlásokból kétségkívül azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Magyar- ország nagyobb részében a gazdasági körülmények még mindig olyan szinten voltak, amikor a merkantilista elvek túlsúlyban vannak a fiziokratikus princípiumokkal szemben. A további gazdasági fejlődés lényeges feltétele még mindig a kereskedelem, különösen a külkereskedelem volt, mindennek kulcskérdése pedig a szállítás. A bécsi bizottság jegyzőkönyvének 14., 15. és 16. pontja tartalma szerint nem okozott különösebb problémát, mert olyan kérdésekről volt szó, amelyekről elvben már állást foglaltak a Duna—Tisza-csatorna koncessziójának odaítélésekor. Figyelmet érdemlő új momentum volt az a javaslat, hogy a társaság és részvényesei mentesüljenek a profitra kirótt adó fizetése alól. A bécsi udvari bizottság, javasolva az uralkodónak ezt a kedvezményt, megismételte, hogy a Kiss fivérek legújabb kezdeményezésétől nagy haszon várható mind a nagyközönség, mind az egész biro238